Nálam inkább az szokott lenni, hogy a cserépen lévő lyukon legyökereznek, aztán nőnek, mint állat.

Nem szobanövény ugyan, de erre a legyökerezésre egy példa: egy cserepes fügedugványra nyár elején ráborultak a málnahajtások, amikor pár hétig nem én öntöztem. Szépen el is felejtettem, szeptember táján szólt apám, hogy tudom-e, hogy ott a bozótban van még egy füge. Hát nem tudtam... Egész nyáron nem volt öntözve, mégis ez lett a legnagyobb, mert a többi nem gyökeresedett le.

Az ilyen kinti nyaraltatásnak az a veszélye, hogy szinte minden cserépbe giliszták költöznek, amik aztán télen elrágják a gyökeret, mikor már mást nem találnak.