Továbbrobogva hamarosan Nyíracsádra érkeztünk. Itt a község központjában találjuk a település református templomát, mely mai utunk első „komplett” középkori egyházi épülete (tehát nem rom). A templom a 13. század második felében épült. Teljes hossza 17 méter, szélessége 8 méter. Téglány forma hajójának belseje 6x9, szentélye 5x5 méteres, négyzet alaprajzú. A sarkokat haránt irányú, oldalait merőleges falpillérek támasztják. Apszisa dongaboltozatú, keleti falán két szimmetrikus, keskeny román kori ablak található. A szentély déli falán is láthatunk két félköríves ablakot, a hajón három hasonló ablak, valamint a bejárat látható. A nyugati oromfal szép, kőkeretes kapuja korai csúcsíves stílusban készült. - A török időkben csupán falai maradtak meg, ezután vették birtokba a református vallás követői, ők épitették újjá.

 

Egy 1902-es renováláskor bukkantak elő a gótikus freskók (melyeket mi sajnos nem láthattunk, mivel csak kívülről néztük meg az épületet), rajtuk Árpádházi Szent Erzsébet, Alexandriai Szent Katalin, a Golgota és a kereszt megtalálója, Ilona császárnő képei, valamint az apostolok láthatóak. Keletkezésük a művészettörténészek szerint a 14. század második felére tehető. Valószínűleg a 18. században meszelhették le ezeket.

Az épület teljes renoválására az 1990-es években került sor, ekkor újították meg a mellette álló, 1799-ben ácsolt, 18 méter magas harangtornyot is.

 

                

 

 

                                   

 

Itt frissítésül megittunk egy-egy kávét, capuccinot, majd rövid utazással újabb szép műemléket közelítettünk meg – erről majd holnap mesélek…