Néztem ma a hétvégi lapokat (munkaköri kötelesség, nem méznyalás), és látám, hogy a 22-i Magyar Hírlap mindvégig a fortepanból dolgozott. Rendesen megjelölték a forrást, ezzel semmi baj, csak furcsa volt a napokban elénk került képeket ennyire "illusztratív" szerepben viszontlátni.

Erről jut eszembe: régóta tervezem, hogy apukámnak egyszer megmutogatom az 56 októberében készült fortepan felvételeket. Műegyetemista volt a jó öreg akkoriban, megvan a maga sztorija az egészről, és régóta mondja, hogy minden "nagy leletnél" azt várja, egyszer majd sajátmaga néz vele szembe a fotóról. Azt hiszem, várja is, meg tart is tőle kicsit. Fura ez, nem?

Ahogy persze az is, hogy szoktam mesélni: a "hétfőnként nem volt tévé"-nek köszönhetem, hogy gimnazista koromban elkezdtett nekem ilyesmiről beszélni. Esténként mindenki kidőlt már, csend volt, és akkor valahogy rendre visszakanyarodtunk ezekhez a történetekhez. Talán későnérő gyerek vagyok, de azokon a nyolcvanas évek eleji hétfő estéken jutottam arra a következtetésre, hogy a világ nem fekete vagy fehér, valamint roppant bonyolult. Jó nagy felismerés, nem igaz? Viszont máig ez a világnézetem. :-))

Bocsánat a bő léért, a Magyar Hírlapról akartam referálni, csak valahogy 12 órát dolgoztam ma, és a szószátyárságig belefáradtam. :)