persze teljesen logikus:

Philostratus "történelmi regénye" teljesen alkalmas forrás egy napfogyatkozás beazonosítására, mert illik az elméletbe. Igaz, meg kell jól erőszakolni, mert nem illik pontosan, van pár év eltérés az elmélettől, meg hát ugye az így beazonosított napfogyatkozást sem láthatták ott ahol a leírás szerint látni kellene.
Mindez azonban nem számít, lényeg, hogy mégis van. Hiszen Philostratus nem szemtanú, a regényben tárgyalt kortól egy évszázaddal később élt. Ő még nem ismerhette a Hungár naptárt, nem tudta, hogy a relatív kronológia az tökéletes, ezért azt sem tudhatta, pontosan melyik évre, illetve melyik konzullal kell párosítani a napfogyatkozást, amelyet egy évszázad távlatából megénekelt.

A biblia, Suetonius, Tacitus, Livius, Cassius Dio, Cicero.. ésatöbbi mind humanista hamisítványok, nem ütik meg még a történelmi regény szintet sem, ezért ezekre csak akkor lehet támaszkodni, ha beleillik az elméletbe. Egyébként nem források.

Ginzel, Ideler, stb. viszont teljesen tudományos autoritások, ezért ők forrásnak számítanak, akkor is, ha a fentebb említett urakra hivatkozva alkottak olyan kijelentéseket, amelyeket utánanézve ezek nem is tettek. Mindegy már az is, hogy humanista hamisítványok, lényeg, hogy autoritásukkal egyes részeket forrássá léptettek elő. Konkrétan ugye már megtárgyaltuk pl. Ginzel fantom napfogyatkozásait, amelyet a húsvéti krónikára hivatkozva alkotott, Hunnivári pedig felhasználta, mint a krónika forrását, a húsvéti krónika meg mindettől függetlenül egész mást ír.