Olga néni panasza

 

 

Börcsök Máriától tudjuk: Gertrudis királyné a magyar feministák meráni Turulban született ősanyja.

 

GERTRUDIS [Ottóhoz]
              Meráni herceg –
        Egy férfiú nem tud kifogni egy
        Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis – egy
        Asszony tud országok felett megállni.

 

GERTRUDIS (elmerülve).
        Uralkodás! Parancsolás! – minő
        Más már csak ennek még a hangja is,
        Mint engedelmeskedni – hát minő
        Ez még valóságában? – Egy Magyar-
        Országba! Majd Polyák – Podólia,
        Aztán Velence, a kevély Velence –
        Európa harmadába! (Szédülni láttatik.)
                                Gyenge lélek,
        Szédülsz? – pirúlj! ha egyszer annyira
        Segítne Endre fegyvere, semmivel
        Se lenne szédítőbb, mint mostan ez.
        (Elevenebben.)
        Törvényt kiszabni, és úgy lenni e felett,
        Miképpen a nap sok világokon! Csak ez
        Is elfelejtetheti velünk rövid
        Éltünknek álmatlan sok éjtszakáit.

 

GERTRUDIS
        Saját eszünket s akaratunkat a
        Legostobább köntösben is annyira
        Szentté teremteni, hogy azt egy egész
        Ország imádja: önmagunknak az
        Lehetni, aminek szeretjük; és
        Másnak parancsolhatni, lennie
        Az, aminek kell lenni – átkozott! mitől
        Foszthatsz meg, Ottó, még tán engemet!

 

Kálmán Olga Gertrudis operett-változata. Újságírói „kérdései” nem szellemesek, sőt még csak nem is kemények. Keménykedők. Kálmán Olga a legtöbbször egyszerűen csak piszkoskodik az „interjúalanyával”, visszaélve azzal, hogy a szerepelni vágyó tovaris szinte bármit eltűr, bármire képes a kamerák előtt. Orbán például a fehérvári lányok meghágásáról dajdajozik (Nemcsák Károly keresztény-konzervatív direktor úr művészi instruálása szerint, miközben egy pomádés cigány bazseválva vonóz a fülébe), Mesterházy Jelcint megszégyenítő módon reppel, vagy mi a tökömet csinál az utcán (egy provizór-színpadon), miközben Tarlós eszelősen nyilatkozik (ha kell, ha nem), ráadásul (szerintem) kökörcsinsárgára festeti a haját (tegyük hozzá a történelmi hűség kedvéért: Torgyán festékszínűre festeti); na most, Tarlósról ennél többet nem mondok: Tarlós a férfinem szégyene. Ha az ATV-be eszi a fene, minden egyes alkalommal bagzó nyállal nyomul rá Kálmán Olga virtuális pinájára, egyébiránt pedig csak nyüszög, nyivákol, ha kérdeznek tőle valamit, sőt olykor nyivákolni sem képes, egyszerűen bepörög, mint a sánta búgócsiga. Tegnap „dinkának” minősítette debatteri kínjában Kálmán Olga (egyébiránt valóban unalmas) „kérdését”, mely szerint némely fideszesek támadják Tarlóst. Merthogy valóban ezt „kérdezte” az újságíró. Mire a főpolgármester önnön megpokornisításával fenyegette meg a riportert (ahelyett ugyebár, hogy fölállt volna, és ment volna a faszba, illetve már eleve, oda se ment volna a faszból), mígnem önkezével verte ki saját biztosítékát: frankón ledinkázta a megszeppent hölgyet, végül Kálmán Olga megkérdezte: „minden nővel szemben ilyen, vagy csak engem tüntet ki az udvariatlanságával?”

 

És ez az, amire bízvást mondható: untertarlósi szánalmasság! Mert vagy vídiacsaj vagyok, harcos amazon, Nagy Női Férfiember, az ún. „kemény kérdéseimmel” posztmodern Gertrudisként ütök-vágok-hadonászok („egy Asszony tud országok felett megállni”, „Uralkodás! Parancsolás! ”, „Törvényt kiszabni”, „Saját eszünket s akaratunkat… Szentté teremteni”, „önmagunknak az / Lehetni, aminek szeretjük”), vagy pediglen „nő” vagyok, akit – pl. kínos szituációban – helyből megilletnek a „női privilégiumok”. Tudniillik a kettő együtt nem megy, illetve megy (látható), csak viszont kacagtatóvá, szánakoztatóvá teszi a híresen harcos maszkulin bulát.

Katona Józsefnél ez így hangzik:

 

GERTRUDIS
                                Ha a
        Királynak hitvese nem nyer is
        Alattvalójától becsületes maga-
        Viseletet – add meg azt, leventa, egy
        Asszony személynek!

 

József Attila: „Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, / de mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok, kedvesek / – s mind ember, mert az egyre kevesebb...”.

 

Kálmán Olga – általában – nem nagyon akar „nőnek maradni”, nem igyekszik „szabadnak, kedvesnek” látszani, helyette izmozva dülleszti a kanmacsót, közben – dekoltázsilag – a femme fatale-t is domborítja (ügyes portfolió), Kálmán Olga (Nagy Férfi Szellem híján) kicsike kanféreg módjára szemétkedik, piszkoskodik mindenkivel (akivel megteheti), ti. ez kell a vérszomjas választópolgárnak is, teríti a reklámfelületet stb., majd a hölgy a padlóra zuhan, nyomorúságosan apellál „női” mivoltára, mondván, ő most akkor mégis inkább „kedves” lény szeretne maradni, ami viszont csak annyit jelent, hogy kettessel kezdődik a személyi száma, specifikus ruhakivágása van (dúsnői-kebleit hangsúlyozandó), híven szemceruzázza magát és így tovább.

 

Börcsök Mária szerint „Katona azt akarja felmutatni, milyen kellemetlen dolog a női ambíció, s csak abban van, akiből a báj, a sex appeal hiányzik” (Gertrudis panasza), s ez eddig ugyebár csupán egy szimpla-feminista, antimacsóista rinya-duma (ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Katona József TGM-méretű feminista volna, merthogy valóban nem az), ugyanakkor Börcsök Mária nyilvánvaló tárgyilagosságát jelzi a gondolat folytatása: „az egyenlő jogok egyenlő teljesítményt követelnek, és óhatatlanul megteremtik az egyenlő bánásmódot is; ettől pedig sokan menekülnének vissza a nőiség védőpajzsa mögé, ahogy Bánkkal [Tarlóssal] való összecsapásakor Gertrudis [Kálmán Olga] is teszi”.

 

Még egy megjegyzés: ezen a fórumon számtalan nickemet letiltották, törölték, csak azért, mert nem finomkodtam azzal a Babarczy Eszterrel, aki szintén macsónak képzeli magát. Ne legyen félreértés, ez nem zokszó, csupán jelzem: részemről Babarczyt mindig „egyenlő bánásmód” illette meg („az egyenlő jogok” és „egyenlő teljesítmények” dialektikája szerint), s mondom, volt is ebből háborgás, retorzió, minden a világon, ám Babarczy soha nem hivatkozott (legalábbis velem szemben nem) arra, hogy őt „női előjogok” illetnék meg valamely nyilvános harcoskodásban. Vagyis Babarczy Eszter konzekvens (mondhatjuk így is: korrekt, tisztességes) „maszkulinista” (©Oravecz Éva Csilla), abban az értelemben, hogy nem követel ivarilag különleges elbánást, merthogy amúgy ő is igencsak riszálja „szép, csinos” női valagát, mígnem Kálmán Olgának minden vonatkozásban repedt a sarka, mentálisan totálzagyva: izmoskodik is, riszálkodik is, hisztikézik is.

 

Nem tudom, valahogy nem vagyunk egészen egyformák.