A HUNGÁR NAPTÁR FORRADALMI    

 

       ÚJKRONOLÓGIÁJA A FOGYATKOZÁSOK   

 

                       FELSOROLÁSÁVAL

 

 Rendhagyó módon, egy hagyományosan „téves napfogyatkozással” kezdem az események felsorolását, hiszen időszámításunkban, mint már említettem létezik egy kimozdíthatatlan sarokkő, az AD 14-es esztendő. A kutatók évszázadok óta próbálták megfejteni a fenomént, azt, hogy egy ilyen ezerszázalékos biztonsággal meghatározott évben hogy nem találnak Itáliára használható napfogyatkozást. A 19. század végéig nem nyugodtak a kedélyek, hiszen az első század elejétől Augustus császár aug. 19-i halála között sem találtak Itáliában egyetlen olyan napfogyatkozást, amely közelítene a teljességhez. 

  A feltételek gyengítése sem segített sokat AD 8-tól, AD 16, bezárólag sincs semmilyen, a rómaiakhoz köthető napfogyatkozás.  A történelmi napfogyatkozáshoz ragaszkodóknak az ellenérve az AD 17 február 15-i fogyatkozás volt. (Melléklet 0001-0020)

  Ennek nyomvonala – Ginzelnél – Líbiától Görögországon keresztül a Duna deltához halad, és így átszeli a Mediterrániumot.  Természetesen a három év már sok, borítaná a teljes kronológiát, megzavarná a konzullistát, meg a tudomány addigi körültekintő munkásságának minden eredményét.

          Így a kutatók konszenzusra jutottak, az AD 14 aug. 19. (a halál napja) kimozdíthatatlan kronológiai sarokkő, míg az AD 17-es napfogyatkozás ehhez képest téves. 

 Természetesen a forrásokat nem lehet elhallgattatni, ezért már több mint 100 éve folyik azoknak gyengítése, megmosolygása, hiteltelenné tétele. Tudományos módszerekkel…

Schove könyvében 100 év eredménye már így visszhangzik:

 

„A régi időkben gyakori volt az, hogy egy nevezetes személy halála körüli időpontban a napnak egy fogyatkozást tulajdonítottak. Egy ilyen állítás általában nem jelent többet, mint egy szokványos irodalmi tiszteletadást. Augustus sem kivétel ez alól.” (Schove, 5)

 

   Ilyen esetben egyből előkerül a típusfegyver, az író nem kortárs, jóval az események után, bizonytalan forrásokból szedegette, kompilálta mondókáját. Így egyébként a más esetekben tiszteletreméltó Dio Cassius itt hiteltelenné válik.  (LVI, 29) 

Eusebius aki szépen történési sorrendbe szedte mondandóját „Defectio solis facta et Augustus” [Obscuration of the Sun happened and Augustus…died”] azzal lett megvádolva, hogy

 

  „nem beszél teljességről, de még arról sem, hogy a fogyatkozás Augustus halála előtt történt.” (Schove, 6)

 

  Schove természetesen nem tagadja e források létét, de úgy gondolja, hogy a téves „AD 17-es napfogyatkozás valószínű alapja Dio és Eusebius beszámolói”(Schove, 6)

 Természetes, hogy ilyen esetekben, amikor nem találni a (rossz helyen) keresett napfogyatkozást előkerül, hogy „fennállhat az összetévesztés az AD 14-ben megfigyelt holdfogyatkozással”.

Szerencsénkre a Hungár naptár 198 éves időkülönbsége meglepő eredménnyel szolgál;

58 évvel a Julián naptár bevezetése után CE 212 aug. 14-én tehát öt nappal Augustus halálának időpontja előtt egy számomra tökéletesen megfelelő napfogyatkozást jeleznek a különféle csillagászati programok. Oppolzer, Ginzel de Espenak (http://sunearth.gsfc.nasa.gov/eclipse/eclipse.html ) ábrázolásain is közel azonos terület felett érzékelhető a teljes napfogyatkozás. A teljességi sáv a hispániai Carthago Nova előtt kezdődik napfelkelte pillanatában, és Szardínia irányába haladva Nápoly, Nola és Árpi felett is tökéletes a sötétség. Rómában reggel volt, a napkorong takarása 98%-os lehetett. Mivel ez egy durván Ny-K irányú napfogyatkozás, annak sincs jelentősége, hogy az adott időszakra Espenak ábrázolása 2h23m delta-T-t jelez.

  A napfogyatkozás jele;

 

  HC/CE 212  S. 212. Aug. 14. Totális napfogyatkozás Dél-Európa felett 

http://sunearth.gsfc.nasa.gov/eclipse/SEcat/SE0201-0300.html 

 

0212 Aug 14  06:48   T   87   0.431  1.025  39.8N  85.8E  64   96  02m12s

 

Forrásai:

Cassius Dio, Roman History, LVI, 29, Loeb Classical Library, Translation by Earnest Cary   http://hbar.phys.msu.su/gorm/atext/ginzele_.htm#34b 

 

Eusebius/Jerome (ed/Schoenr, II 1866, 147 or ed. Fotheringham, 1923, 253)

„Defectio solis facta et Augustus… moritur”.

„Obscuration of the Sun happened and Augustus… died” 

http://hbar.phys.msu.su/gorm/atext/ginzele_.htm#34d  

 

   Kitalált, képzeletbeli időben rosszul orientált napfogyatkozásokat nem kívánok ábrázolni, hasonlítgatni az igazihoz, mert nincs semmi értelme. 

  Vonatkozik ez természetesen az „S. 17, Feb. 15.  FALSE YEAR FOR ECLIPSE OF AUGUSTUS SOLAR ECLIPSE AFTER HIS DEATH” jelzésű Schove eseményre is. (Schove, p. 5)  

Ennek a napfogyatkozásnak az égvilágon semmi köze nincs a 195 évvel később Nolában meghalt Augustus császárhoz!

Az alábbiakban mellékelem a fentiekben már hivatkozott NASA honlapról a CE 201-220 közötti napfogyatkozások ábráját, valamint a CE 212 aug. 14-i napfogyatkozás térképét Mucke/Meeus által ajánlott 122.3 perc delta-T értékkel.