"AZ ASZTRONÓMIA
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN
Közismert, hogy számtalan csillagászati megfigyelés maradt fenn különféle krónikákban, régi útleírásokban, amelyeket már régóta próbálnak beazonosítani több-kevesebb (a régiek esetében kevesebb) sikerrel.
Nem titok a történészek előtt, hogy a történelmet általában utólag írják, leginkább a győztesek, tehát nagyon oda kell figyelni minden leírás igazságtartalmára.
Érdekes tudományterület az archeocsillagászat, hiszen egy egzakt természettudomány a csillagászat, és egy nagyon-nagyon szubjektív társadalomtudomány, a történelem érintkezési pontjain található. Ami összeköti őket elsősorban az idő. Így a csillagászok is átrándulnak a történelem térfelére, mint ahogy a történészek is igyekeznek jártasságot szerezni a csillagászati jelenségek felismerhetőségében. Senkinek nincs kétsége afelől, hogy 1999. augusztus 11-én, amikor Eurázsia felett egy totális napfogyatkozás volt megfigyelhető, milyen „történelmi” események is zajlottak, azon a napon, abban az évben. De vajon meddig mehetünk vissza a múltba ilyen biztonsággal. Az akadémiai tudomány nagyon optimista, úgy tanítják az iskolákban, hogy biztonsággal egészen az időszámításunk előtti első évezred elejéig. Kb. 2800 évre visszatekinthetünk, csillagászati események (elsősorban nap és holdfogyatkozások) segítségével.
Mivel a ma használatos Julián/Gergely naptár szerinti évhosszok annak bevezetésétől (BC 45) számíthatók, nem kívánok ebben a könyvben korábbi eseményekre kitérni. A négyszáz éves kutatás után a tudomány képviselői már régóta konszenzusra jutottak, hogy időszámításunk tökéletesen szinkronban van, az asztronómiai kronológiával.
Hogy érthető legyen ezt a következőképpen kell érteni.
Teljesen biztos sarokpontok határozzák meg időszámításunkat, mint például a kezdet – BC 45 - Caesar halála BC 44 március idusa, de hogy az időszámítás utáni időszakot nézzük, például Augusztus császár halálának „kőbevésett” időpontja;
AD 14 = CE 14 Aug. 19!
Ezeket a sarokpontokat, még az irodalmi forrásokban fennmaradt nagyon pontosnak „tűnő” csillagászati leírások sem képesek kimozdítani. Mivel Augusztus halála előtt közvetlenül nem találtak megfelelő napfogyatkozást a kutatók, az ilyen bejegyzéseket „szokványos irodalmi tiszteletadásnak” minősítik. Vagy „Régi időkben gyakori volt az, hogy egy nevezetes személy halála körüli időpontban a napnak egy fogyatkozást tulajdonítottak”…
Egyébként hasonló módszerrel – majd meglátjuk - sokszor kellett a tudósoknak lelkiismeretüket nyugtatni. Amikor pedig nyilvánvaló, nagyhatású eseménynek kellett volna látszania, gyorsan kész a válasz, a forrás nem maradt ránk.
Hogy a kronológiánk rendben van, azt a régészeti leletek radiokarbon vizsgálatával is szokás alátámasztani. Újabban ezt kiegészül dendrokronológiai évre pontos igazolványokkal…
Tehát fentiek alapján joggal tekintheti a laikus, és nem laikus olvasó a Hungár naptár íróját szélhámosnak, őrültnek, kinek hogy tetszik jobban, elvégre, ha Caesart BC 44-ben gyilkolták meg – az akadémiai tudomány szerint – akkor 198 év múlva (AD 155-ban) nem gyilkolhatják meg, még egyszer. Hiszen akkor már Antonius Pius uralkodik, sőt egészen pontosan abban az évben már 10. éve a nagy görög filozófus Marcus Aurelius a Caesar…
2002 óta amióta könyv formában elérhető a Hungár naptár hipotézis, észre kellett vennem, hogy az archeocsillagászat olyan senki földjéhez hasonlít;
A csillagászok történelmi érvekkel, míg a történészek csillagászati érvekkel cáfolják az időugrás lehetetlenségét…
A magyar csillagászok megtagadták a vitát a folyamatos provokáció ellenére, mosták kezüket, hogy nekik semmi közük nincs ahhoz, hogy BC 45-ben nem márc.21-én de nem is márc-25-én volt a Tavaszpont.
Amikor pedig mégis nyilatkozni kellett, hogy tényleg miért március 23-a volt a Tavaszpont 2050 évvel ezelőtti években, Caesar csillagászainak KÉTNAPOS MÉRÉSI HIBÁJÁRA hivatkoztak…
A történészek pedig kínai nap és holdfogyatkozásokra, Halley üstökösre hivatkozva védték a hagyományos kronológiát. Természetesen a datálatlan érmek is őket igazolják, a régészeti leletek radiokarbon és dendrokronológiai datálása egyetlen év kihagyását sem engedi meg 2050 éves időszámítási rendszerükben.
Mivel a Hungár naptár kb. 200 évvel közelebbi párhuzamos középkori napfogyatkozásait ignorálták, kénytelen voltam egzaktabb bizonyíték után is nézni.
Így került látókörömbe az 1980-as években Mainz központjában (a Hilton hotel mellett) talált öt hajó roncsa, amelyet a rómaiak akkor építettek, amikor még azok óramű pontossággal járőröztek a folyón. Egymástól 20 mérföldnyire felállított állomások közt közlekedtek, reggel lefelé hajóztak a folyón, délután pedig felfelé. A barbároknak nehéz volt meglepetésszerű támadást indítani ezen ősi vízirendőrség vigyázó tekintete közepette.
Dr. Olaf Höckman archeológus megállapította az egyik hajóról, illetve az ahhoz felhasznált tölgyfáról, hogy CE 376-ból származik, és két részletének alapos vizsgálatából kiderült, hogy javításuk két különböző alkalommal, történt, először CE 386-ban, azután CE 394-ben. Mind az öt hajó békésen végezte be vízi pályafutását, egymás mellett, egy kikötőben leltek békésen megöregedve menedéket, miután a Rajna szép lassan megváltoztatta medrét. Én hiszek a dendrokronológusoknak, tehát a datálás dátuma jó! Csak akkoriban Septimius Severus, és Caracalla voltak a császárok!
A hagyományos AD 386 táján már más – nem békés – idők jártak a Rajna vidéken; mindennapos volt a barbár betörés, Rando alemann herceg AD 368-tól folyamatosan fosztogatja Mainz vidékét…
Tehát nincs értelme a vízirendőrségnek. Ha meg lett volna, akkor ezeket a hajókat felgyújtják, és nem maradtak volna fenn korunkig.
E kis kitérő után kanyarodjunk vissza a Julián naptár Hungár naptár szerinti kezdőévéhez HC/CE 154-hez.
Ettől az évtől vizsgáljuk az irodalmi forrásokban előforduló nap- és holdfogyatkozásokat. A napfogyatkozások ábrázolása a „delta-T” előtti korból származik, és elsősorban Ginzel ábráira támaszkodom. Természetesen miután elfogadásra kerül a Hungár naptár, újra kell számolni a történelmi, mérések előtti delta-T-t, és pontosabb képet kaphatunk majd az újraszámolt napfogyatkozásokról is.
Még mielőtt ténylegesen megkezdeném a címben jelzett időszak csillagászati eseményeinek ismertetését, egy gyakorlati kérdésben kellett magammal megállapodásra jutni, hiszen még nincs kivel konzultálnom, ez az idő/dátum jelölése…
Az mindenki előtt ismert, hogy a ma használt időszámításunk sémája, amelyet bizonyíthatóan CE 1254 után már használtak arra van alapozva, hogy Jézus Krisztus mikor született. For instance in the date AD 1300, the prefix „AD” stands for „Anno Domini” which is Latin for „the year of our Lord.” Similarly, in the date 45 BC, the suffix „BC” stands for „Before Christ.”
A Hungár naptár elfogadása után megszűnik az „AD” azonosítása az egyházilag semleges „CE” (for „Common Era”) rövidítéssel, ugyanúgy a „BC” a BCE (for „Before Common Era”) fogalommal.
A Jézus születésével kapcsolatos eddig 5-9 évre tett eltérés nem tudta kiszorítani az AD/BC datálást, még a tudományos értekezésekből sem.
A Hungár naptár bizonyos megkötésekkel a CE 194-es évre tette Jézus születését, de ez a feltételek gyengítése mellett akár CE 191-194 között is lehetett. Ekkora éveltérés mellett, egyszerűen nem tartható tovább a keresztény történelmi időszámítás.
Mivel itt a könyvemben, egy átmeneti korszakban vagyok, és mindenkinek érthetően szeretném elmagyarázni az időugrást, a következő jelölés rendszert vagyok kénytelen alkalmazni.
A naptárkezdet 45 BC=HC/CE 154 !
A csillagászatilag visszaszámolt CE 154!
AD 1=HC/CE 199!
[Hungarian Calendar/Common Era]
