Ez a rész elég érdekes:

Argentína már a kilencvenes években egyre súlyosbodó gazdasági problémákkal küszködött. Nőtt a költségvetési hiánya és az államadóssága. 2001-ben a Standard & Poor's bóvlira értékelte az államkötvényeit. A történet idáig félelmetesen hasonlít a magyar eseményekhez. 2002-ben az argentin kormány egyik napról a másikra korlátozta a peso konvertibilitását, a dollár pesoárfolyama 1:1-ről 1:4-re korrigálódott, felfüggesztették az államkölcsönök visszafizetését, és - az IMF rosszallása ellenére - azok újratárgyalását ajánlották a nem különösebben lelkes hitelezőknek, akik elfogadták, hogy a kötvények eredeti értékének csak a 25-35 százalékát kapják meg.

A peso leértékelése és az így indukált infláció - a külföldi tőke átmeneti menekülése ellenére - nem mellesleg a gazdag ásványi vagyonra és erős mezőgazdaságra építő argentin gazdaság gyors növekedéséhez vezetett, mivel versenyképessé tette az ország exportját. 2003-2008 között a GDP évente 8-9 százalékkal nőtt, és még 2009-ben sem esett. Erre szoktak mint argentin modellre vagy argentin csodára hivatkozni.

tehát:

A 90-es években az IMF hitelek következtében lementek a béka segge alá. Ezután, az IMF rosszallása ellenére elindutak egy saját úton, és gazdasági csodát csináltak.