"A hullámoknak időben állandó hullámformákat kell kialakítaniuk, különben zavart keltenek a környezetükben."

 

Ha a hullám teszemazt egy körpályán mozog, akkor abban az esetben, ha a hullámhossz egészszer ráfér a pálya hosszára, akkor állóhullám keletkezik. Ez térben szimmetrikus, időben állandó formájú.

 

Ha a hullámhossz ettől kissé eltér, akkor is az előbbihez hasonó állóhullám keletkezik, csakhogy kissé forog. Ekkor ez megfelel egy forgó töltésnek. _{/az elektronnak fizikailag ott kell lennie a hullámfüggvény által kijelölt teren belül mindenhol, máskülönben ez az elképzelés értelmetlen/}

 

Azt hihetnénk, most az jön, hogy ez a forgás elektromágneses hullámokat kelt.

Nos, nem. Mindig ragaszkodni kell a tényekhez, az elektromágneses tér fotonokból áll. Mint írtam, ezek a fotonok extradimenzióban nem mások, mint a végtelenre nyúlt elektron téridő metszetei.

A statikus elektromos tér ugyan így fotonokból áll, amit a jelenlegi fizika vírtuális fotonoknak nevez, mivel kimutathatatlanok. Csak az általuk közvetített erő valóságos számunkra.

 

Rakjuk össze. Az elektron ott van mindenhol az atommag körül, miközben vírtuális fotonokon keresztűl kapcsolatban van a többi elektronnal az univerzumban, Mivel a fotonok a fénykúpon "mozognak", így ez a kapcsolat nem végtelen sebességű.

Ha stabil az állóhullám, akkor a vírtuális fotonok egyszerűen zavarmentesen kapcsolják az elektront a téridőbeli környezetéhez.

Az elektromos tér statikus.

Nyilván ez a "támaszkodás" erőkifejtést tesz lehetővé. Ez az ismert elektromos erő.

 

Ha a hullámforma időben nem állandó, akkor a foton-támasz közvetíti a környezetnek ezt a forgást.

 

 

Egyetlen probléma maradt. Ha az elekron az összes többivel kapcsolatot tart, akkor hogy lehet az, hogy csak egyetlen másik elektron fogja átvenni az egész leadott forgásfelesleget?