Szia! Igen, rémlik, hogy olvastam a korábbi bejegyzésekben, hogy nektek törték felé az autótokat. Hát, ez azért eléggé megkeseríti az ember szájízét.

Erről jut eszembe, hogy nekünk is jutott egy kellemetlen esemény, amit még nem írtam (mert elsősorban a pozítivumok ragadtak meg bennem). A visszaútnál a feleségem véletlenül nem a kézipoggyászba, hanem a feladandó csomagba rakta bele a pénztárcáját. Ilyent persze nem szabad csinálni, ezt ő is tudta, csak valahogy a reptéri kapkodásban összekeverte a dolgokat. Ez már a gépen jutott eszünkbe, ott el is kezdtünk aggódni, remélve, hogy azért nem lesz ebből baj. Sajnos lett. A pozsonyi reptéren mikor megkaptuk a bőröndöt egyből kinyitottuk, s már látszott, hogy valaki turkált benne, mert a bőrönd belsejében lévő hálós rész le volt szabva. Ott volt a pénztárca, de a tartalmát megvizsgálva egyből kiderült, hogy hiányzik belőle az utazás során megspórolt 100 eurónk, illetve a feleségem bankkártyája. (6.000 Ft az benne volt, az úgy látszik nem érdekelte a kutyát se...) Ez szörnyű bosszantó, mert egy ilyen élménygazdag út végén el tudja rontani az ember hangulatát. Hallott az ember anekdotákat, hogy a csomagokat átkutatják a reptéren (az átvilágításkor, vagy a csomagpakolók), de hogy ez ténylegesen így van, azt azért mégse gondoltam. Feleségem igen kikészült, mert magát hibáztatta az esetért. Egyébként írtunk egy rövid levelet az algheroi rendőrségnek, mert azzal teljesen tisztában vagyok, hogy tettes nem lesz, de mégis úgy gondoltam, hogy nehogy azt higgyék, hogy ilyent bármiféle következmény nélkül meg lehet csinálni, hisz a meglopott, többezer kilométerrel odébb landoló utas úgyse tud semmit se csinálni. Ha legalább lenne egy-két kihallgatás az ügyben, akkor talán valamit ráijesztene arra, aki csinálta. Vagy nem. De legalább valamit csináltunk.

A copertoval kapcsolatosan teljesen egyezik a véleményünk.

Ha Nápolyban nem nagyon vezetgettek, akkor szerintem semmi gond nem lesz. (Valószínű Nápolyban sem lenne, de oda azért kötélidegek kellenek. Tényleg nem láttam ép autót. A szállásadónk azt mondta, hogy egyenes terepen úgy illik megállni, hogy az ember nem húzza be a kéziféket, hogyha esetleg valaki nem fér ki tőlünk, vagy nem tud beállni, akkor odébb tudja lökni a kocsinkat.) Azért a Sorrento-Amalfi út nagyon zsúfolt, szűk és kanyargós, így ott nem árt a koncentráció, de mégse Nápoly... Gyönyörű vidékre mentek, az Amalfi-part szintén egy unikum...