Van egy ősrégi taoista vers, ami az Életről szól: 

"A természet része vagy, s benned is a természet lakozik 
Ne különülj el, mert nem vagy különálló. 
Családodhoz tartozol. 
A táj része vagy. 
Része vagy az évszakoknak. 
Égből és földből állsz. 

Égitestek keringése, 
az évszakok körforgása 
szabja meg a ritmusodat. 

Haladj együtt az árral, az élet áramával. 
A vidám nyár után a tél fagya jő. 
De kell a tél is, mint a nyár. 
A földön állva égig érsz. 
Egyik a másik nélkül mit sem ér. 

Ha kemény vagy, életed is kemény. 
Lágyan meghajolsz, és túléled a bajt. 
A versengővel szembefordul a világ, 
a megbékélt békében él. 

Tudják mit érsz, 
tetteid hirdessék becsed. 

Vízként folyd körül az akadályt, 
s ne fejjel menj a falnak. 
A réseken befolyva összedől a fal, 
s te áramolsz, ömölsz tovább. 
Tetteid ritmusát hangold az évszakok pergéséhez, 
nappalok keltéhez, éjszakák nyugtához. 
Légy természetes, olvadj fel a természetben, 
s halld meg a lelkedben a természet szavát."