De jó! Két éve, amikor apukám bátyja 80 éves lett, családilag mi is belefogtunk egy jó nagy vállalkozásba, de ismervén a saját korlátainkat, szakembereket kértünk fel. Irtó vicces volt, hogy az ebből élő kárpátaljai lelkész (az egyik ág Máramarosszigetről származott) - hiába magyaráztuk el neki a feladatot - mindenáron valami nemességet akart nekünk találni, ami nem volt nehéz, mert pár évszázadon át azon a tájon minden második embert úgy hívtak, mint minket, szóval csak rá kellett böknie az anyakönyvekben egy jónak tűnő névre, és már meg is volt a kutyabőr. Ennél is nagyobb baj, hogy jelenkori rokonokat is akart nekünk találni a legmagasabb politikai körökben: na, ezt már kikértük magunknak. :-) 

A másik oldalon viszont egy tündéri fiatal levéltáros segített, aki tizenhetedíziglen kutatta fel nekünk a remek sváb fölmenőket. Lényegében fetrengtünk a röhögéstől, amikor párhetente diadaljelentést küldött, hogy mi mindent fedezett föl a Weiser, Pisch és Krausz ősökről. Ennyi a Kárpát-medencéről és a törzsökös magyarságról. :-))