Drága Yogi, van egy egészen rossz híremn: újságot már ma sem olvas senki. :-)

Egyébként remélem, nem volt félreérthető, amit írtam: konkrétan tojok én az örökkévalóságra, a fene se akar ezer éves távlatra tekinteni. Az jutott eszembe, amikor tegnap kitöröltem a 300, az elmúlt három évemről hozzávetőlegesen hű képet adó sms-t, hogy a fölmenőim az ilyen emlékeket papíron őrizték, keskeny szalaggal kötötték át, majd vagy kidobták, amikor érezték, hogy közeleg a vég - mások felmenői esetében így ezeket nálam vagy Tamási Miklósnál kell keresni -, vagy rám hagyományozták, hogy tudjam, kik voltak ők. Csak annyit bátorkodtam mondani, hogy ez _így_ már biztos nem fog működni, abban az ötven-száz éves időtávban sem, amelyben gondolkodni vagyok hajlandó.