A gyári audió cédében például az a jó, hogy ha ötven vagy ötszáz év múlva nem lesz hozzá lejátszó, akkor is kiolvasható egy mikroszkóppal (jó, kicsit macerás, lehet, hogy egyszerűbb olvasófejet építeni). A szabvány ismert, tehát ha megvan a digitális jelsor, akkor visszanyerhető a hang. Persze írott lemeznél más a helyzet, ahogy már korábban megbeszéltük. De a lényeg persze, hogy a jövőnek szóló üzenetet illik időtálló formátumban eltenni. Tehát nem is papíron: nem akarlak elkeseríteni, de a mai újságokat se nagyon fogják kétszáz év múlva olvasni, mert alig lesznek.

Én azt hiszem, hogy ez talán a világ rendje: hosszabb távon, több száz éves viszonylatban csak egészen különleges emberek és dolgok maradnak fenn. Hány magyar (Magyarország területén született) embert ismerünk ezer évvel ezelőttről? Én speciel csak hármat. Biztos lehet még oklevelekben találni néhányat, most lusta vagyok utánanézni, de azér ez elég kevés. A többiek eltűntek, mintha sose lettek volna. Jobban dokumentált történelmű népnél esetleg három- vagy négyezer évre visszamenőleg is akad feljegyzés, de aztán ott is vége.