Felhozom a topicot,

a mostani ARC-kiállítás szlogenje miatt:

 

http://www.arcmagazin.hu/12-arc-palyazat 

„…Jó kedvvel, bőséggel…” /Kölcsey Ferenc, Himnusz/

12. ARC - PÁLYÁZATI KIÍRÁS

(A pályázatok leadási határideje: 2012. július 03. kedd)

Csupán három kiragadott szó! Egymást erősítve masszívan megállnak mégis. Ha nem itt élnénk, ha nem ismernénk álmunkból felriadva is a szövegkörnyezetet, akkor is tudnánk, miről van szó; legalapvetőbb jogainkról, méltóságunkról, legőszintébb vágyainkról. Mi mindenről még?! 

Mi befolyásolja, hogy közelebb kerüljünk a jókedvhez és a bőséghez?

 

Valószínű, hogy Gesztiék nem hallottak erről:

 

http://epa.oszk.hu/00000/00032/00009/hegedus.htm

A. Molnár Ferenc nemzeti himnuszunk második sorának értelmezésekor azt a kételyét fejezi ki, hogy a jó keddvel, és bőséggel szavak jelentései vajon megfelelnek-e az ÉrtSz.-ban szereplő jelentéseknek. A szerző szerint nem valószínű, figyelembe véve a Himnusz alcímét (A magyar nép zivataros századaiból), hátterét, mondanivalóját és stílusát. Az irodalmi kutatások szerint is Kölcsey a Himnusz írásakor mintegy visszahelyezi magát a XVI-XVII. századi múltba. A. Molnár is erre alapoz, amikor értelmezi a Jó kedvvel, bőséggel sort. A jókedv-nek (jó kedv-nek) a Kölcsey által használt jelentése: 'kegyelem, kegy, szeretetteljes indulat'. Ez a speciális jelentés már az 1300-as évektől adatolható; egyes latinról magyarra történt fordítások esetén a latin eredeti alapján is nyilvánvalóvá válik a jókedv szó (ill. jó kedv szerkezet) jelentése. Ez a protestáns egyházi nyelvben szórványosan máig is él, illetőleg római katolikus énekben szereplő példát is fel tud hozni a szerző. A Kölcsey korában használatos református énekeskönyvben a zsoltárokban és a zsoltárokon kívül is sokszor szerepel a 'kegyelem' jelentésű jókedv szó. A bőséggel 'bőségesen' jelentése is gyakori volt a régiségben (pl. a Vizsolyi Bibliában csak ilyen jelentésben használatos), noha mára már többnyire más jelentés kapcsolódik a szóalakhoz ('anyagi jóléttel'). Ha a jókedvvel 'kegyesen, kegyelmesen' jelentését fogadjuk el, akkor nem a jókedv állandó határozói alakjával ('megáld valamivel') kell számolnunk, hanem a módhatározóival (-val/-vel ragos főnév ugyanis módhatározó szintén lehet). A jókedvvel szóalak a régiségben annyira elterjedt lehetett, hogy már határozószónak is tekinthető. Tehát az "Isten áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel" sorok - A. Molnár véleményére alapozva - úgy értelmezhetők, hogy a költő arra kéri az Istent: a magyarokat kegyesen (vagy kegyelmesen) és bőségesen áldja meg.