Miután pár napos, kihült, félholt fiókaként megtaláltuk egy kutyás táborban, egy jó pár napig kutyakaján kívül nem is tudtam volna mást adni neki. Azután hazaérve utánanéztem az interneten és több utalást is találtam gerlék kutyakajás felnevelésére (angol nyelven), ezért mertem továbbra is azzal etetni. Gyönyörüen felnött, a széklete mindig rendben volt, zabálta a kaját, nem kellett tömni. Egy tündéri, vidám, szelíd madár lett belöle, nem érzem úgy, hogy elrontottam valamit a felnevelésekor. Most is itt ül mögöttem a székem támláján, úgy szunyókál... :o)