Beszámoló II.

 

Mit tudunk Buda-Kalász történelméről röviden?

 

Már a gravettien-korban (ie. 15 000) megtelepedett itt az ember, a Berdo-nak nevezett domb tetején terepbejáráskor szép pattintott kőeszközök kerültek elő ebből a korból.

A rézkori népesség egyik sírjában volt az a kis vízmerítő edény, amelyik fonott kasú kocsit formáz (Budakalászi kocsi).

 

Az avar korban valószínűleg kitüntetett kultikus hely lehetett a környéken, ezzel  magyarázható a nagyszámú, több, mint ezer síros temető, amelyiknek egyk sírjából újabb egyedülálló lelet, egy bizánci mintára elkészített domborított réz kancsó került elő.

 

Írott adatokból: 1035-ben említik először, amikor a Duna melletti Megyeren szőlőt adományoznak a Bozóki prépostságnak. (Ott is áll romjaiban a román-kori prépostsági templom).

 

1299, 1326, 1394 a leglényegesebb dátumok, amikor egy-egy nevezetesebb oklevéllel is rögzített per,  esemény történt, ahol szerepelnek Kálózi nemesek. - Érdekes,  hogy *de generationem* nem igazán írják őket, így igazából nem igazolt, milyen nemzetséghez tatoztak. -

 

1274-ben Sándor szerepel  Margit királylány szenttéavatási peréében,, mint tanú, megjegyzik  róla,  hogy folyékonyan tud latinul.

 

Az itt letelepültek a Khorezmi kabarok magyarokhoz csatlakozott népéhez tartoztak, innen a település neve, majd a falut bíró nemes családé: Khworezm -- Kalez - Kaluz - Kalaz - Kalász. A búza és egyéb kalászokhoz semmi köze.

 

Templomát, illetve papját 1326-ban, 1329-ben, 1334-ben említik,  amikor is (1334), a pápai tizedszedőknek 1 márka 25 garast fizet Ferenc nevű papja.

 

A török alatt elnéptelenedik, bár említik 1552-ben a török összeírások 1622-től népesíti be az új földesúr, Budai Bolgár Pál. Őtőle - leányági örökségként kerül a Wattay családhoz, akik bírják egész az újabb időkig. 1704-ben még 4 régi magyar családot írnak össze. Az 1710-es összeírás lejegyzi a „régi, török előtti” templomot is: „a falun kívüli dombon, mezőn (sík területen) erős kőanyagból épült,  romos régi templom található, amely nem sok  vonással javítható”

 

Kissé zavaros az 1710-1725 között ideköltöző szerb lakoosok hagyomány-tudata: szerintük teljesen llakatlan területre költöztek, azelőtt itt nem élt senki, ők írtották ki az erdőt, hogy fel tudják építeni házaikat, a falu pedig lent, a Duna-parton, a Barát patak torkolatánál volt.

 

Első templomukat fából építették, ennek helyét jelzi állítólag az úgynevezett. kiskereszt a Budai úton. Templomuk 1752 épült fel, első temetőjük a körül volt, tornya 1782-ben lett kész.

 

A Kálvária-dombi romokra nem maradt egyetlen utalás sem, pedig már az 1760-as években készültek jó kéziratos színes térképpek!

 

 Egy foto az 1977-es amatőr sírfeltárásból:

 

 Kéziratos térkép 1762-ből, „Kissing templomának romja” - írja.

 

 1710. Leírás a dombon lévő templomról.

 

 

Ennyi most a történelemről. Üdv: Gh.