Ezt a Tafkó által linkelt könyvben találtam. (Samuele Bacchiocchi: A BOR A BIBLIÁBAN)
A sokat idézett, és cincált kánai mennyegzős igeszakaszt boncolgatja:
„Megittasodtak”
A vizsgált feltevések sorában a végső a „megittasodott” kifejezéssel kapcsolatos, amit a násznagy használt. A teljes mondat így hangzik: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor az alábbvalót, te a jó bort ekkorra tartottad.” (Jn 2,10)
A feltevés: mivel a görög methusthosin (megittasodott) szó részegséget jelez, és a részegséget – a násznagy állítása szerint – a szokásosan először felszolgált „jó bor” váltotta ki, akkor az a „jó bor”, amit Krisztus állított elő, ugyancsak részegítő kellett legyen, mert összehasonlíthatták az ünnep kezdetén felszolgált jó borral.Néhány szakértő szerint, mivel a görög methusko szó jelentése: „megrészegíteni”, így ez megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a bor, amit Krisztus teremtett, alkoholos jellegű volt.
Például John Ellis: The Wine Question in the Light of the New Dispensazion (A borkérdés az új rendelkezés világosságában) c. könyvének tudományos áttekintői azt mondják: „A szakaszban van egy másik megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a Krisztus által teremtett bor alkoholos volt.
A methusko szó a görögben »ittassá tenni, lerészegíteni« jelentést hordoz; passzív alakjában »megittasodni«.
Nos, ezt a kifejezést sohasem alkalmazzák semmi másra, csak a részegítő italoktól származó hatások jelölésére.”
Ez az érvelés félremagyarázza, helytelenül alkalmazza a násznagy megjegyzését, és figyelmen kívül hagyja az ige szélesebb körű értelmét.
A kérdéses megjegyzést nem a különleges összejövetelre, hanem az ünneplők között meghonosodott általános gyakorlatra való hivatkozással tette. „Minden ember először a jó bort szolgálja fel, és amikor az emberek megittasodtak, akkor a gyenge bort.” (Jn 2,10).
Ezzel a megjegyzéssel, ahogy sok kommentátor elismeri , egy felkért násznagy a raktárkészletre, nem pedig a lerészegedés állapotának tényleges jellemzésére utal egy kivételes együttléten.24Egy másik fontos megfigyelés, hogy a görög methusko szó azt is jelentheti: „korlátlanul inni”, anélkül, hogy részegségre utalna.
Erről az igéről szóló, a Theological Dictionary of the New Testament (újszövetségi teológiai szó-tárban) megjelent cikkében Herbert Preisker megjegyzi, hogy a methuo és methuskomai szavakat az Újszövetségben többnyire a „megittasodni, megré-szegedni” szó szerinti értelemben használják.
Jn 2,10-ben a methushomai szót etikai vagy vallásos ítéletalkotás nélkül alkalmazzák azzal a szabállyal kapcsolatban, hogy a gyengébb bor csak akkor szolgálható fel, amikor a vendégek már jól megittasodtak.
A Parkhurst görög lexikon a methuo szócsoport Septuaginta-beli haszná-latát idézi az ószövetségi szakaszokban, amelyek a „korlátlanul inni” jelentést illusztrálják: „A methuo szó általánosságban azt jelenti: korlátlanabbul inni a bort, mint általában, akár részegségig, akár nem. Szenvedő igealakban: bő-ségesen inni, a megvidámodásig, noha nem a részegségig… (Jn 2,10).
Ebben az értelemben a LXX (Septuaginta) egyértelműen használja ezt az igét 1Móz 43,34-ben, Én 5,1-ben, és úgy gondolom, 1Móz 9,21-ben is.”26 Az utóbbi jelentést részesíti előnyben az RSV (Revised Standard Version), amely sokkal célratörőbben fordítja: „amikor a férfiak bőségesen ittak már”.A methusko szót Jn 2,10-ben a megelégedés értelmében használják.
Egyszerűen az ünnepen elfogyasztott nagy mennyiségű borra utal, tekintet nélkül a részegítő hatásokra. Azok, akik szeretnének kitartani amellett, hogy az ünnepen használt bor alkoholtartalmú volt, és Jézus alkoholtartalmú, noha jobb minősé-gű bort állított elő, arra a következtetnek, hogy Jézus további nagy mennyisé-gű részegítő borról gondoskodott, így az esküvői együttlét a gondtalan élvezet jegyében folyhatott tovább.
Az efféle következtetés árnyékot vetne Krisztus erkölcsileg sértetlen, tiszta jellemére.
