No, közben az élet meghozta a választ.

Meg persze próbáltam keresgélni a neten is. Paprikákat(18 nagy fért egyszerre a sütőrácsra) 15+10 percig sütöttem 200 fokon, légkeveréses grilles progin. Fazékba kapkodtam őket, lefedtem, így könnyen lejött a héjuk. Magot, csumát ki, majd üvegekbe tettem, alá, közé, tetejére pici lé, de alig kellett, a paprikák összeesnek és kitöltik teljesen a teret. És tényleg nem kell víz hozzá. Csak borecet, cukor, só (én ezer éve még Parajdról hozott füstös ízű sót használtam) és fokhagyma. A tetejére vékonyan öntöttem kis olajat, épp csak hogy záróréteget képezzen. A második üveg után berezeltem, hogy mi van, ha megromlik(addigra már eleget kóstoltam és mivel baromi finomnak találtam, sajnáltam volna, ha tönkremegy), szóval utána egy pici Na-Benzoátot is tettem rá, meg a celofán és a kupak közé.(lehet, hogy ez fölösleges hülyeség, de nálam már megszokott rítus). A lényeg, hogy tényleg nagyon finom lett, mondom én, aki ugye nem egy nagy paprika-imádó.

Aztán megsütöttem 8 padlizsánt. Egy pici darabka húsát beletettem a fenti ecetes lébe, próbaképp. Huhh, tök jó volt. Namondom, akkor kár variálni, maradék kápia és kicsöpögtetett padlizsán fenti lével és kicsit több olajjal összeturmixolva, bele kis Na-Be, üvegcsékbe, rá pici olaj, kész. Hogy aztán hogy bírják majd… meglátjuk, mindenesetre szem előtt vannak a polc elején, hogy legyen min izgulnom. A színe így kissé érdekes, no de mit számít…: )

Ja! Egy normál befőttes üvegbe(tán literes szűken) 11 nagy kápia belefért! Utána már csak kisebb üvegeket töltögettem. És még egy hasznos tapasztalat. Az igazi kápiákat könnyű hámozni, nekem volt a hosszúkásabb akármi is, az túl szétsült és hámozni is nehezebb volt, na ők lettek leturmixolva végül. És nagyon bevált az Amfora nevű, Bulgáriáól hozott kápia mag, bőtermő, ellenálló, finom édes és jól pucolható.

És megmutatom, mit javasolt icsanyám: állítólag gyerekkorukban így taposták ki a szárazbabot, hát kipróbáltam én is.