Szia! Az "egymàssal nem törôdés"-hez csak annyit fûznék hozzà, hogy ennek is meg van a fonàkja.

En ifju koromban menekültem falurol, mert hogy mindenki a màsikkal foglalkozott (kinek mije van, ki mit csinàl..., megszòlàs, lenézés, stb). Ez Franciaorszàgban is igy van a kis településeken: aszerint itélkeznek egymàsrol, ki hogy él. Ismerik egymàst, ugyanakkor össze is tartanak, segitik egymàst ha szükséges. Ezért is fogadjàk  be nehezen az idegeneket, akiket nem ismernek, nem biznak meg bennük, elôitélettel vannak velük szemben...stb. Ez egy bizonyos önvédelem.

A nagyvàrosokban fôleg ennek az ellentetje tapasztalhatò: senki nem foglalkozik a màsikkal, sokszor még a szomszédok sem ismerik egymàst, a lakossàg összetétele is vàltozatosabb; igy viszont nem nagyon lehet elvàrni segitséget sem a màsiktòl. Ha valaki elesik, àtlépnek rajta. (Persze szimbolikus értelemben, mert vannak kivételek.) Ezeknél az embereknél is bizonyos önvédelemrôl van szò, ugyanis félnek segitséget nyujtani, mert vannak akik még az ilyen helyzeteket is kihasznàljàk. Ezàltal az emberek közömbössé vàlnak, csak a csalàdnak élnek (esetleg szûk baràti körrel), chacun pour soi.

Kinek melyik vàltozat felel meg jobban ?