A szótár tulajdonképpen a hivatalos UIC szakszótár (Lexique général des termes ferroviaires) számítógépes változataként élő, húsznyelvű UIC RailLexic talán kétezres (v3.0) kiadása, félig angol, félig magyar inteface-szel.

Az általad írt, természetes fejlődéssel kialakult nyelvváltozatokhoz, a kilencvenes és kétezres évek eredményeként, hozzá lehet venni egy újabb területi nyelvváltozatot, az euróangolt. Ez abból alakult ki, hogy az európai nemzetközi vasúti szövetségek, az égig érő fordítási költségek csökkentése végett, egységesen az angolt vezették be tárgyalási nyelvnek. Persze ebből számtalan, mulatságos dolog következett.

Régen a három tárgyalási nyelv (német, francia, angol) szinkronfordítása volt remek mulatság forrása, de másrészről a két nagy nyelvi tömb (a német és a francia) ezzel komoly előnyben volt a többiekkel szemben. Különösen érdekes volt ez abban a szakbizottságban, ahol a huszonnégy tagból tizennégy német anyanyelvű volt. Az angol nyelv bevezetése szépen besorolta a németeket és a franciákat az átlag pórnép közé, bár a kávészünetekben még mindenki komoly megkönnyebbüléssel vált át németre. A szakbizottság egyetlen angol anyanyelvű tagja (egy skót), viszont semmi többletet nem élvez ebből, mert bár ő ért mindenkit, de neki vigyázni kell, hogy ne az anyanyelvén, hanem egy szűkített szókincsű és egyszerűsített nyelvtanú juroinglisen szólaljon meg, mert különben a társaság fele nem értené mit mond. A hagyományos brit szakkifejezések helyett is kénytelen az euróangol kifejezéseket használni, ami tulképp a német szakkifejezések angol tükörfordításai.

Az egyik bizottsági ülés szünetében a legidősebb tag, egy svájci olasz Tessinből, erősen panaszkodott, hogy ő már hatvanöt éves, anyanyelvi szinten beszél három nyelven, és most öregségére kénytelen egy negyediket is megtanuni. De teszi ezt becsülettel, bár volt rá példa, hogy a felszólalását a mellette ülők dobtuk össze, de ez igazán senkit nem zavart.