Mondjuk ki bátran Gyurica úr lelkében még ma is - ha öntudatlanul is – ott rezeg egy hajdani sértés. „Gyurica úr, nem kell!” Gyurica úr nem kell a világnak, a Mozgó Világnak sem.

Az internetes munkássága alapján - bármilyen figyelemre méltó is az – nem hiszem, hogy van olyan nyomtatott sajtótulajdonos, aki lapjában szívesen látná, Gyurica úr virtuális ámokfutását. Nem tudom, mért feltételezi, hogy írásai pozitívan hatnának a nyájas előfizetőkre. A nyájas nagyon jól tudja, ha ma még egy általam nem szeretett valakit, akkor holnap egy általam nagyon is szeretett valakit, vagy esetleg engem fog képletesen lemészárolni. Na a nyájas ezt nagyon nem szereti!

Gyurica úr saját háborgó lelkéből rángatja elő a számára megtestesült aktuális undokokat, és sajátos szempontjai szerint, bevésődött érzelmeinek megfelelően válogatja, szűri ki a világ számára a jelentőséggel teli tényeit. Majd dúlt keblének megfelelően kommentálja azokat.

Egy elembertelenedő világ viaskodik benne, és itt integrálja mindazt, amit a világról mondani akar.