Van egy apró szállodácska az utcánkban, aminek az a következménye, hogy éjszaka úgy óránként érkeznek nagyon vidám és nagyon hangos csoportok, akik minden bizonnyal az elfogyasztott szesztartalmú italneműk hatására váltak nagyothallóvá, ezért egymással csak emelt hangon, egy képzeletbeli sugárhajtóművet túlkiabálva tudnak beszélgetni. Ezekhez jönnek még a szerelmi bánatba esett hölgyek, akik szívfájdalmukat az egész világgal tudatják éjjeli három órakor, bár az artikulációs nehézségek miatt sokszor még a nyelvet is alig lehet azonosítani. A hozzájuk tartozó férfi azzal tudná a legnagyobb szolgálatot tenni, ha otthagyná a francba rinyálni magában, de többségük csitítani próbálja, amitől a panaszáradat igen hamar hisztérikus visításba csap át. Szeretem még azt a hajléktalant is, amelyik éjjel kettőkor kezdi el az összekukázott alumíniumdobozokat kilapítani. Komoly szakember, megadja a módját, nem kapkodja el.