Puha héjú kenyér... Na, az ilyenek a XXI. század hátrányai. Most nagyon hosszan tudnék mesélni a Ferenc körúti pékről: anyámék idejében Farina (nomen est omen!), az én időmben egyszerűen ikszedik számú kenyéripari vállalat, mindenesetre Budáról is jártak oda kenyérért, mindig sor állt, lógott ki az utcára, nagyanyám hozta haza a veknit, ropogott a hája, és ő, mint minden rendes szegény asszony, kívülről befelé, maga felé vágta a szeletet, rossz volt nézni, de valahogy így volt természetes. Én meg már deszkán, fehér kenyeret nem is, csak sokmagvasat, feketét... egy röhej, közben ha álmodom, a gyerekkori karéjok jönnek elő, házizsírral, paradicsom ízű paradicsommal, ropogós héjjal.