Írtam egy új verset:

Az ég alatt a földet járom

Az ég alatt a földet járom,
Szétnézek e komor tájon.
Felettem a sárga citrom,
Hogy aztán elvakítson,
Rút világot ne is lássak,
Nincs helye a kínlódásnak.

Az ég alatt a földet járom,
Álomként jön már az álom,
Felettem a Hold nem ragyog,
Nyúlnak értem a holt karok,
Hogy elvigyenek messzire,
Erre vágyom, ó de mennyire!

Az ég alatt a földet járom,
S tűnődöm a boldogságon,
Ami engem mindig elkerül,
Mint kecses madár, elrepül.
Az ég alatt a földet járom,
S szétnézek e komor tájon.