Személyesen ismerni Istent sokan azt értik rajta, hogy megtapasztalták Istent, szólt hozzájuk, megérintette, csodát tett vele, megvigasztalta, vagy megismerte a Szent Írásból. stb. De ez nem azt jelenti, hogy földi apától foggant ember ismerheti őt. Maximum megmutatot magából valamennyit neki, ahogy Ádámnak, Jóbnak, Mózesnek, vagy a prófétnak, vagy az apostoloknak.

Ismerheti a hangya az embert, azért mert látta a cipőjének az orrát. Nem. A hangya képe egy emberből egy cípő orr. :) De semmi ismerete nincs az ember értemi tudásáról.

De attól, hogy valaki megtapasztalta Istent, az nem azt jelenti, hogy teljeségében ismeri is. Azt tudja, mert megtapasztaltakból, hogy bizhat, és hihet benne, mert ő nem változik, és ami legfontosabb hogy szeret, nem úgy mint az ember, ezért ismeri.

 

Jób. 39.35

A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

Jób. 39.36

És szóla Jób az Úrnak, és monda:

Jób. 39.37

Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

Jób. 39.38

Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

Jób. 40.1

Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

Jób. 40.2

Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

Jób. 40.3

Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

Jób. 40.4

És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?

Jób. 40.5

Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

Jób. 40.6

Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!

Jób. 40.7

Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!

Jób. 40.8

Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

Jób. 40.9

Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

 

Jób. 42.1

Jób pedig felele az Úrnak, és monda:

Jób. 42.2

Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.

Jób. 42.3

Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

Jób. 42.4

Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!

Jób. 42.5

Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.