Nálam jobban talán senki sem tudta megmagyarázni a nyelveken szólást! Mint fiatal értelmiségi: anatómiai-élettani, neurológiai-pszichiátriai okoskodások tucatjait hoztam fel!

Elfogadtam a személyemért szóló imákat, olyan emberektől akiket tiszteltem, de mégsem történt semmi! Azután, egy tavaszi iskolai szünet végén, péntekről szombatra virradóan, hajnali fél háromkor, egyszer csak arra ébredtem, hogy egész testemben reszketek, ajkamat pedig valami sohasem tanult, számomra idegen nyelv hagyja el.

A vízkeresztségemet még egy évig halogattam, talán éppen azért, hogy mai fejjel belegondolva, még fontosabbnak tartsam azt.