"Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy minden kassai deporált "magyar" állampolgárságú volt-e, vagy sem?"

 

Igen.

A hontalanokat már 41-ben kitoloncolták, illetve deportálták.

 

"Csak a kérdezés kedvéért kérdezem: milyen információk alapján állítják Zuroff-ék, hogy Csatáry pontosan tudta, mi lesz az elszállított emberekkel?"

 

Egyrészt nem tudom mit állít zuroff, és ha őszinte akarok lenni, nem is érdekel.

 

Én azt állítom, hogy a magyar csendőrség viselkedése alapján határozottan állítható, hogy nagyjából tisztában voltak azzal, hogy a gettósított, deportálásra váró emberek gyakorlatilag halálra vannak ítálve.

 

Erre utal az, hogy nem foglalkoztak a gettóban kitört tifusz járvánnyal, melybe jónéhányan belehaltak, lelődözték azokat, akik szökést kíséreltek meg, megfenyegették azokat, akik netán zsidókat bűjtattak.

Egyszerűen már nem tekintették őket embernek.

 

"A német megszállást követően Kassán, miként egész Abaúj-Torna megyében, a további, immár a zsidóság alapvető szabadságjogait és életfeltételeit korlátozó rendeleteket, majd a deportáció előkészítését és lebonyolítását - országos összehasonlításban - az egyik legradikálisabban és rendkívül intenzíven hajtották végre. Kassa ugyanis az I. műveleti zóna (egész Kárpátalja és Északkelet-Magyarország) s a hozzá tartozó VIII. csendőrkerület központja lett, ahová már a megszállás napján, 1944. március 19-én jelentős német haderő, valamint a biztonsági rendőrség és szolgálat alakulatai érkeztek, sőt itt tartózkodott a kassai hadtest parancsnokának kinevezett Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, az 1942 januárjában a Délvidéken elkövetett tömegmészárlás egyik vezetője is.16 Mindezt a település stratégiai fontossága: „kedvező", a lengyel határhoz közeli fekvése, valamint vasúti csomópont jellege és közlekedési összeköttetései indokolták, ami egyúttal lehetővé tette, hogy valamennyi magyarországi deportáltat a németeknek átadva, innen szállítsák tovább a megsemmisítő táborokba. Ez már Eichmann, Wisliceny, Krumey, valamint Endre László és a Ferenczy László vezette magyar „zsidótlanító különítmény" (Takács Albert, Lulai L. László, Meggyesy Lajos, Zöldi Márton) április 24-ei kassai megbeszélésén szóba került, ahol a gettósítást ellenőrizték, és az I. műveleti zóna zsidótlanításának menetéről tárgyaltak, majd nyert megerősítést a május 4-6-ai Bécsben tartott konferencián, ahol a sorra kerülő deportálás részleteiről döntöttek.1 (Sőt Eichmann Rudolf Hösst, az auschwitzi táborparancsnokot is Kassára rendelte, hogy az személyesen győződjön meg a város áteresztőképességéről.18)
A kidolgozott terveknek megfelelően, bár a gettósítási rendelet csak április 28-án jelent meg, a kárpátaljai és északkelet-magyarországi megyék vezető közigazgatási tisztviselőinek és csendőrparancsnokainak Munkácson, április 12-én hozott döntéseit követően azonnal elkezdődött - országosan az elsők között - a kassai és a megyebeli zsidóság koncentrálása. A gyors végrehajtás szándéka, illetve a kistelepüléseken szétszórtan élők magas aránya indokolhatta, hogy csupán Kassán állítottak fel gettót, míg a megye közsé geiből néhány nap alatt előbb a székhelyen lakó hitsorsosok házaiba, majd a két külvárosi téglagyárba szállították az izraelitákat, akik csak minimális élelmet és fehérneműt vihettek magukkal.1
A kassai zsidóság koncentrálása ugyancsak április első felében kezdődött (ezt megelőzően az általános megfélemlítést szolgálta, hogy mintegy 100 ismert izraelitát túszként tartóztattak le, akiket - a főként pénzbeli követelések kielégítése után - utóbb szintén a helyi gettóba vittek): az izraelitákat előbb az általuk legsűrűbben lakott 11, majd 3: a Zrínyi, a Lubzsenszky és a Pogány utcában vonták össze, amit kőfallal különítettek el.

(Forrás: Csiki Tamás)