Ez manapság már nem teljesen így műxik. Hajdanán a hardver erősen megfogta a polifónát. Volt pl. X db fizikai oszcillátor, aztán azok között osztotta le valamilyen algoritmus szerint a hangkeltést a rendszer. Aztán a mikrokontroller vezérelt rendszereknél is sokáig ezt a megoldást próbálták továbbvinni, mert gyors volt és egyszerű volt a lekezelés. Manapság objektumorientált programok vezérlik a szintik hangkeltését is. Egy oszcillátor lehet egy modul, vagy egy objetum. A Korg szintikben pl. rakosgathatod a különféle oszcillátor számokkal dolgozó programokat, illetve combikat, majd a rendszer eldönti, hogy meddig bírja. Helyesebben amikor úgy érzi, hogy kezd már elfogyni az erőforrása, akkor valamiféle okossággal elkezdi úgy menedzselni a polifóniát, hogy a lehető legkevésbé lehessen észrevenni az elhalkuló oszcillátorokat. Ezt annak idején a Kurzeil K2000-nél kezdték bevezetni, azóta szinte minden nagy gyártó bevezette. A szoftver szintikben is főleg ezt a mechanizmust használják.