"Ja, és van munka. Ez számít a legtöbbet."

Cigány vidékről nem-cigányok... Forrás: NOL.

"Ez a vélemény általános a kérdezett ormánsági gyűjtők körében. A kemsei Schmitt Anita két óra alatt két zsákot gyűjtött tele bodzavirággal. A mérleg 19 kilót mutatott, s ezért – mivel a nyers virág kilója 90 forint – 1710 forintot kapott. A 31 éves asszony élettársával és 9 éves kislányával él együtt. Ő és párja egyaránt munkanélküli, segélyük és a családi pótlék nem egész 70 ezer forint. Amikor arról kérdezem az asszonyt, miért nem folytatta a szedést, a fekete hajú, vékony teremtés ennyit felel:
– Egyedül voltam, talán holnap a párommal visszamegyek.
– Ha ketten napi 5-6 órában szednek, akkor havonta együtt 150–200 ezer forintot megkereshetnének – jegyzem meg.
Az asszony úgy néz rám, mint aki ennek még sosem számolt utána. Hosszú hallgatás után megszólal:
– Annyit nem lehet megszedni.
– Nincs annyi bodza?
– De, van. Csak az sok idő.
– Van más, jobban fizető munkájuk?
– Nem, csak ez van.
Mehetek bármerre, mindenütt hasonló válaszokat kapok. Vajszló és Páprád közti út mentén is bodzát szed egy segélyből élő középkorú házaspár délelőtt tizenegykor.
– Délben leállunk – feleli a férfi, amikor arról kérdezem, meddig maradnak. – Addigra összejön jó harminc kiló, az körülbelül háromezer forint.
– Nem érné meg maradni, vagy délután visszajönni?
– Dolgunk van otthon.
– Milyen dolguk?
– Egy ház körül mindig akad munka.
A kérdezett gyógynövénygyűjtők többnyire csak bodzára mennek, és általában akkor ballagnak vagy bicikliznek ki a határba a fülledt illatú virágot termő bokrokhoz, ha anyagilag már nagyon megszorulnak. Vagyis két-három naponta."

"Csányoszrón Kisfali Károlyné – egy vajszlói vállalkozó megbízásából – vásárolja fel a helybéliektől a gyógynövényeket, miközben maga is gyűjt. A 61 éves, nyugdíjas asszonytól megtudom, hogy a 770 lelkes faluban – ahol az aktív korú lakosok fele állástalan – alig 4-5 ember gyűjt gyógynövényt.
– Szóltam az egyik utcabeli férfinak,akinek nincs más jövedelme csak a segély, hogy próbálja meg, mégiscsak bejön neki egy kis pénz – mondja Kisfaliné. – Azt morogta, hogy ilyen kevés pénzért szégyen dolgozni, inkább elvan otthon."