ármányka,attól nekem még szenvedés és önmarcangolás,akár beteljesületlen szerelemről,akár egyéb nyomorról van szó. amivel nincs is baj,de egy ilyet elolvasok,oké. mikor a 233. (nagy vagy kis) költő toccsantja az orrom elé az elfuserált magánéletét, aminek ráadásul ugyanaz a vége,akkor már kicsit elegem van.:) mint egy brazil sorozat, csak művészi szintre emelve.