A dombtetőnek a legnagyobb jelentősége teljesen szélcsendes körülmények között van, amikor az éjszaka folyamán a légtest leghidegebb, ezáltal legsűrűbb, legnehezebb része az alsó szinteken ülepszik ki. Néhány tíz méteres magasságkülönbség esetén több egész fokos, szélsőséges esetben akár tíz, vagy annál is több fokos hőmérsékletkülönbséget teremtve az alsó és a felső rétegek közt. Mivel a kritikus hőmérsékletek az ilyen légköri helyzetekben alakulnak ki, hiszen a szél nélküli viszonyok között hőutánpótlás nélkül maradó mozdulatlan levegő van kitéve leginkább az éjszakai hővesztésnek. Ilyenkor történik az, hogy a völgyekben, síkságokon a korlátozottan téltűrő növények tűrési küszöbe alatti hőmérsékletek állnak elő, míg a dombok megfelelő szintjeinek hőmérsékletei fölötte, akár bőven fölötte maradnak.

Azt is tudni kell mindehhez, hogy adott növényfaj túlélését vagy pusztulását az ott előállt akár egyszeri legalacsonyabb hőmérséklet, a 'téli abszolút minimum' határozza meg. Nem érdekli, hogy az adott tél köznapl értelemben jellemzően, ill. többségében enyhe-e vagy hideg.