„Tegnap Heller Ágival vacsoráztam, libamáj volt szarvasgombával […] No meg abban is egyetértettünk, hogy a Gyuricza féle irodalmi henteslegények kezéből ki kell ütni a tollat. Akár erőszakkal is.”

 

 

Nos, ha így áll a dolog, akkor indítványozom: mi magunk is púpozott tányér szarvasgombáról dobbantsunk szellemileg, magunk is proccos libamáj révén csusszanjunk át a literatúrába, s ha ez sikerült (márpedig sikerült!), akkor vegyük a problémát par excellence irodalmilag! Vagyishogy: „z” nélkül a Gyurica! Ám ez (mármint a Sánta-irodalom) egyáltalán ne zavarja a „fínom kúltúrlegényeket”, akik ugyebár a mi szemünkben látszanak „havilap”-szerkesztő főhentesleányoknak. Fínom barbárleányoknak. Hozok még példákat májas bárdolatlanságaikra, azzal együtt nyilván, hogy egzisztenciálisan mélyen respektálom kedves libájukat, sőt sárgultan irigylem tőlük az összes szarvasgomba-cafatot, mely odvas-lberális tépőfogaiknak ínyenc likába szorult!

 

Egyébként nem félek senkitől. Miért épp a Helleréktől kéne rettegnem? Talán az Index szerkesztősége is az ő zsebükben van? Ha igen, akkor sem félek tőlük. Tegnap például a nejem is erélyesen letorkolt, ráadásul mélyen igazságtalanul, mire én fogtam, s a szeme láttára, tubisból kezdtem enni a Bocisajtot, mégpedig közvetlen közel hajolva az asszony arcához, mialatt jó hangosakat csámcsogtam, cuppogattam, sőt!, ércesen drunnyogtam is cuppogatás közben! Bátorság, mi több: vakmerőség kellett hozzá, ámde végül csak megmutattam, ki a férfi a háznál! A nejem egy életre megjegyezte: nem packázhat velem többé, vagyis ezentúl ötször is meggondolja, érdemes-e igazságtalankodnia bármiben is az urával szemben. Tehát innentől nincs ellenfelem!

 

Már, hogy Hellerék mégis kiütnék a „kezemből a tollat”? Jó, de melyiket? A libatollat? Mert nem mindegy! Nem szólva arról, hogy messze jobb, ha a liba tollát, s nem a liba máját ütik ki a markomból.

„Erőszakkal” ütve. Esetleg erőszak nélkül.

És? Mi történik utána? Ha kiütötték. Megragadják? Majd megpróbálnak ők írni vele?

Lássuk!

 

Szerintem Kornai professzor jobban tenné, ha a saját kezéből verné. Ki a tollat. Akár erőszakkal is. Mert toll nélkül (talán) nem írná le ezt a mondatot: „Annyit megértettem a történelmi tanulmányaimból és személyes élményeimből, hogy a Hitler-rezsim és magyar cinkosaik sodortak bennünket a háborúba és a népirtásba”.

 

Népirtásba sodortak bennünket.

Ennyit értett meg a történelemből.

Kornai butácska volt 17-18 évesen? Nem. Nagyon butácska volt. Legalább annyira, mint 80 esztendősen, ti. a professzor már érett tudósfővel állítja rögtön a következő (majd a rákövetkező) mondatában: „Számos párt alakult, és én igen hamar a kommunista párt híve lettem. Az első gondolat, amely oda terelt, az volt: a kommunista párt volt az egyedüli párt, amely évtizedekig következetesen, az üldöztetés kockázatait vállalva harcolt a későbbi náci uralomnak szállást csináló, a Hitlerrel való szövetséget kikovácsoló Horthy-rezsimmel”.

 

Az első mondat azt sugallja, hogy a „Horthy-rezsim” nem azonos a „Horthy-Magyarországgal”. Sőt a „Horthy-rezsim” a „Horthy-rezsimmel” sem azonos, ti. csak „Hitler-rezsim” volt, s annak (Magyarországon) „cinkosai”, „szálláscsinálói”. Kik ezek? Hát a kommunista párton kívül mindenki (aki, „belesodródott a népirtásba”), hiszen „a kommunista párt volt az egyedüli párt, amely… következetesen… harcolt… a Horthy-rezsimmel. Ők voltak a legkövetkezetesebb antifasiszták”.  

Vagyis kijelenthető (persze, ha eltekintünk a „következetes” és a „legkövetkezetesebb” fogalmak közti „különbségtől”, s már csak azért is tekintsünk el tőle, mert nem történelmi tényre, hanem a nagytollas szerző szellemi bizonytalanságára utal!), hogy a „Horthy-rezsim” nem más ilyenformán, mint Magyarország mínusz kommunista párt.

Na most, lehetett ez a véleménye a 17-18 éves prekomonista előrofesszornak, sőt lehet ez a véleménye a 80 esztendős emeritusnak is, viszont ebben esetben nem állítható, hogy Magyarországot nem Magyarország (mínusz kommunista párt), hanem Hitler és (nevezetlen) cinkosai sodorták harcba, háborúba, népirtásba, ti. a két állítás logikailag zárja ki egymást (már amennyiben a Mozgó Világnál ismerik ezt a szót: logika).

 

Ne restelljük, mondjuk ki: az ifjú Kornai professzor meglehetősen hülyének látszik!

Mi a „Horthy-rezsim”? Ha az érett Kornai professzor nem „szubjektív”-ben „száguldozik” objektíve, úgyszólván összevissza, fölszántván a sötéten mozgó szellemvilágos magyar ugart, akkor erre a kérdésre válaszolnia kellett volna. És nem Yokohamába (ott ugyanis könnyű okosnak lenni, a japán emeritusok, magyarul: elmetrotlik, egy meghatározott mennyiségű szülinapi szaké tudós elfogyasztása után, bármit akceptálnak), hanem a Mozgó Világban. Melynek cikkéből viszont nem derül ki, hogy a 80 esztendős Kornai szerint is Hitlerék erőltették-e rá a szegín Magyarországra (mínusz kommunista párt) a bécsi döntéseket, vagy „csak” a 17-18 esztendős Kornai szerint. Mert ma már a 17-18 (majd a 80) éves Kornain kívül mindenki tudja (talán még a Mozgó Világ főszerkesztője is), hogy a Horthy-adminisztrációt, s vele az országot (mínusz kommunista párt), a bécsi döntések „sodorták” a háborúba. Pontosabban az a kikezdhetetlen logika, mely szerint a kialakult világhelyzet okán a visszacsatolt területek csak akkor maradhatnak Magyarországéi, ha a németek (az olaszok s távol-keleten a szamuráj emeritusok) győznek a háborúban. Ha nem győznek (vagy minimum nem kötnek előnyös békét), akkor az erőteljes angol húzódozással „szavatolt” terület-vissza-szerzésnek annyi. Sőt, ha Magyarország nem izen hadat a bolsevizmusnak (majd a fél világnak), úgy (nagy valószínűséggel) a bécsi bővítménynek akkor is kampec, ha a németek nyernek. Egy banális alku kapcsán simán visszacsinálhatják az egészet. Ezért szorgalmazták Horthyék a háborúba lépést, mégpedig (eleinte) Hitler szándéka ellenére.

 

Hogy mi erről a „véleménye” a 80 éves Kornai professzornak?

El lehet olvsani a Mozgó Világban: még csak „véleménye” sincs róla. De azért jó nagyokat fecseg. Japánban. Ahol persze fecseghet nyugodtan, a japánoknak fogalmuk sincs arról, hol terül el Trianon, s hogy annak valóban Bukarest-e a fővárosa, osz-posz annyit tudnak a japánok (a Kaganawa Egyetem katedráin), hogy 1928-ban és Butapesten született a nulla esztendős Kornai professzor, s aki agyilag 80 éves korára nullázódott le teljesen. A Mozgó Világban. Ahol a szerkesztőknek (mínusz főszerkesztő, ő ugyanis intellektuálisan obligón kívül van), tudniuk kellene, hogy helytelen dolog urgánum-őspatkányként erkölcsi-szellemi „kórt”, vagyis szinte kizárólag „meg nem gondolt gondolatokat” terjeszteni szanaszét.

 

És én pontosan ezért mondom: jobb volna, ha Hellerék, Kornaiék, P. Szűcsék inkább egymás tomporából tépnék ki a liberális pávatollat (akár erőszakkal is!), majd úgy járnák az Orbán-táncot (pőre valaggal), hogy a yokohamai harakiri-professzorok s a nagymagyar „havilap”-olvasók egyaránt elámuljanak tőle.