Az "Itt a kezem, nem disznóláb" szólás szerintem valami megállapodás esetén mondták, amikor kezet adtak rá. Erre még nem találtan forrást, de még sosem mondtam, bár sokszor kezet fogtam.

A kézfogás ettől függetlenül bizonyítja, hogy fegyvert nem rejtegetek :)

A fegyver, mint disznóláb-kapcsolat viszont nagyon sok helyen szerepel, és idézik  O. Nagy Gábor könyvéből (megvan, de most nem bányászom elő)

"A jó napot kívánok vagy a szia gyakrabban hangzik el, mint az itt a kezem, nem disznóláb, de próbáljuk most az utóbbinak az eredetét kibogozni, ha már a címben ezt a kérdést tettük fel. Nos, ez a köszönés talán viccesnek vagy inkább humoroskodónak hangzik, de századokkal ezelőtt más jelentése volt. Esetünkben ugyanis a disznóláb nem a sertés végtagját jelöli, hanem fegyvert, vagyis inkább pisztolyt. Pontosabban O. Nagy Gábor nyelvész egy régi közmondásra emlékeztetve – néha még a disznóláb is elsül – azt írja, főként rossz puskát vagy pisztolyt.

A szó ebben az értelemben felbukkan Csokonainál, később Kemény Zsigmondnál. Krúdy pedig ezt írja a Rózsa Sándorban a lerongyolódott betyárokról: „A fegyverzetük disznóláb, amely évek óta nem látott egyéb töltést, mint szőlőtolvajok nadrágjába való sót." Egy ópusztaszeri kiállításon látható is Rózsa Sándor egyik fegyvere, ennek a disznóláb pisztolynak két csöve van, úgy, ahogy a névadónak páros ujjai.

Vagyis ha azt mondjuk, hogy itt a kezem, nem disznóláb, akkor nem elégszünk meg azzal, hogy jobb kezünket nyújtva fejezzük ki békés szándékunkat, hanem mindezt szóban is megerősítjük."

http://zona.hu/article/1675/miert-kezet-nyujtunk-es-nem-disznolabat.html