"Nem akarom illemtanivá alakítani a csevejt, de megosztanám veletek egy gyanúmat. Az utóbbi időben többször volt az az érzésem, hogy az általad leírt alapszabályt a hölgyek egy része nem ismeri."

Az ember (nő) természetesen tudja, hogy ebben a relációban neki kell először kezet nyújtania, DE. A szabály alszabálya a "hatalmi" kérdés, miszerint nemcsak az idősebbnek, de a magasabb rangúnak sem nyújtunk kezet. S mivel a szabályok keletkezése óta az élet annyit mindenképp változott, hogy a nők dolgoznak, mindenféle beosztásokban, ámde legtöbbször a férfiak magasabb rangban vannak mint ők, máris kész a zavar. A magam részéről ezt úgy oldom meg, hogy tőlem telhetően felmérem, milyen típusú úrral állok szemben, és ha a "nő" szempontot látom érvényesülni, nyújtok, ha a "hatalmit", szendén várom a lendülő kezet.

Következő probléma, hogy a nő szorítson-e. Vonatkozó eset, még zsenge koromból, amikor egyetemi gólyatáborban valami árokásás ürügyén egy lelkes állami gazdasági főmufti végigjárta a jelenlévő - persze - hölgyeket, és mindenkivel lekezelt. A sor végén visszajött hozzám, újfent kezet rázni, mondván, "magának olyan jó erős a kézfogása". Naná - anyám gyakorolta velem. Őt idézem: "nem döglött hal az, fiam". :)