Köszönet az összegyűlt információkért, melyek alapján megterveztük a horvátországi nyaralásunkból haza vezető utunkat. A bizonytalankodóknak (én is az voltam kicsit) írom az alábbiakat, hogy nyugodtan induljanak útnak. Bár ismételni fogok dolgokat,mert szinte minden fenn van a fórumon, tudom, hogy ezek a kérdések foglalkoztatják leginkább az először útnak indulókat…

Határok- mindenhol 2 perc alatt végeztünk, kártya formátumú személyi igazolvánnyal

Metkovic-Mostar-Jablanica-Bugojno-Jajce Banja Luka-Udvar-Mohács útvonalon közlekedtünk. Szerbiát ki akartuk kerülni, mert arról vagy kevés vagy negatív információt kaptunk. Szintén el akartuk kerülni a Szarajevó környéki nagyobb forgalmat, illetve az útépítések miatti esetleges kellemetlenségeket (ami persze nem feltétlenül biztos, hogy egyáltalán vannak)

Az utak – nagyon jó minőségűek, gyönyörű helyeken vezetnek,  sok pihenőhellyel. A pihenőhely általában 2-3 autó parkolására szolgáló kiálló, vagyis arra jó, hogy élvezd a tájat, a friss levegőt, megmozgasd magad, de folyóügyeket a benzinkutakon lehet intézni. (Férfiak éppen meg tudják oldani, ha minden kötél szakad)

Benzinkutak – nagyon sokféle kút van, mi INA-nál tankoltunk, bankkártyával fizettünk, kb. 320,-Ft-ba jött ki egy liter benzin, ami szerintünk jobb minőségű volt, mint az itthoni, mert a „MI autónk” közel  100 km-rel több utat tett meg vele, mint általában szokott. Fogalmam sincs, hogy jött ki ilyen fogyasztás hegyre fel , hegyről le, faluból ki, faluból be, de igaz az, hogy üres tankkal kell érkezni Boszniába, és telivel kell távozni.

Azt már többen írták, hogy nem mindig tudni, hogy egy településnek hol van vége. Mi is meglepődtünk, amikor 5 perc semmi után jött a falu vége tábla, de volt úgy is, hogy a vége tábla után elszórtan házak jöttek, nem tudni hova tartoztak. Ez egy kicsit elbizonytalanít, hogy milyen sebességet tartsunk be, figyelni kell a korlátozó és a feloldó táblákat. Nekünk nincs GPS-ünk, egy térképpel szeltük át az országot, azt is csak ritkán kellett elővenni, csak azt kellett tudni, mi a következő nagy település, a táblák szépen elvezetnek. Gépkocsis rendőr járőröket egyszer láttunk, szembe sávban jöttek velünk, majd megfordultak, és mögöttünk két autóval haladtak. Épp jött egy nagy élelmiszer „áruház”, oda bekanyarodtunk innivalóért, ők mentek tovább. Eszünkbe jutott némi ijesztgetés, de mint látszik, nem akarnak minden áron „külföldit zaklatni”. Gyalogos járőrt többet is láttunk nagyobb városban (talán Bugojnoban, aztán Banja Lukan), de ennyi.   

A közlekedési kultúra semmivel sem „balkánibb” mint itthon, sőt. Boszniában a helyiek persze bátran közlekednek az utakon, a sebességkorlátozást sem igen tartják. Ha láttuk, hogy mögöttünk valaki igen menne már, de nincs lehetősége előzésre, a kiállóban oldalra álltunk, elengedtük, aztán mi nagyjából betartva a korlátozásokat csorogtunk tovább. Az ideális íven szeretnek kanyarodni, de nem érzékeltem veszélyes helyzeteket. Igaz, egy darabon egy jóképű teherautó ment előttünk, és ő egy kicsit tisztította nekünk az utat. Vele szemben senki nem próbálkozott az ideális ívvel. Mivel jó tempóban haladt, vele haladtunk.

Kommunikálni angolul kiválóan lehet. A legjobb példa Bosanska Gradiskánál történt meg, ahol a határátkelő egy 1*1 sávos utca végénél van. Mi még az utcában araszoltunk, nem is láttunk előre, hogy ez már a határ, csak feltűnt a sok kamion. Nyújtogattuk a nyakunkat, amikor odaszaladt egy 10 éves forma félpucér kiskölyök, és nyomta a sódert, mutogatott. Activityben kicsit gyengén ment a játszma, úgyhogy gyorsan átváltott angolra, és folyékonyan elmondta, hogy a szembe sávban nyugodtan menjünk előre, nekünk nem kell várakozni, előttünk 20 kamion van kb. Persze így is volt. Kicsit szűk volt a hely, de amikor nem volt szembe forgalom, előre mentünk, és valóban 2 perc alatt elhagytuk Boszniát. Meglepődtem, hogy Horvátországban  a tévében is csak a saját készítésű műsorok mentek horvátul, minden filmet eredeti nyelven, feliratozva adnak le. Nem csodálom, hogy olyan jól beszélnek nyelveket.

Hosszú lett, remélem nem kapok ki miatta, hogy a fórumon nincs helye úti beszámolónak, de gondoltam aki először indul neki, és izgul, megnyugtató lehet egy friss tapasztalat egy teljesen újonctól. És Mostarról nem is meséltem semmit.