Nos, milyen wav-ban is tárolható tökéletesen?  Mert arról elfelejtettél regélni. A dolog lényege az, hogy a 44.1kHz/16 Bites formátum nem képes tárolni azt a plusz információt, amit a HDCD tartalmaz. A dolog lényege közérthetően az, hogy a nagyon halk részeknél belép a szubcsatornába kódolt 20 bites mélységű + információ. Tehát itt egy dinamikanövelő barbatrükk van. Ezzel a plusz információval egy 16 bites DAC nem tud mit kezdeni, az ilyen készülék sima CD-ként tudja lejátszani. Számitógépben lejátszva is csak akkor van esély az előnyei kihasználására, ha a hangkártya legalább 24 Bites

DAC-al rendelkezik.

Persze kérdéses a nagy hű-hó ez ügyben, mert a fejlődés túlhaladta ezt a formátumot, megjelent az SACD és DVD-Audio, és azért ezek jóval a HDCD képességei felett rendelkeznek. Jómagam egyetlen lemeznél tapasztaltam meg az előnyét,  Ravel Bolerójánál.

Koncerten és vinyl lemezen hasonlóan hallható:   a mű elején piano-pianissimóban szólal meg a kasztanyetta. A kasztanyettás a zenekar baloldalán a leghátsó sorban szokott - a bevált gyakorlat szerint - elhelyezkedni. És a kasztanyettával a leghalkabbban kezdi, miközben a kezét a háta mogé hajlítja, és azt fokozatosan mintegy előhúzza a háta mögül, és így játszik egyre fokozódó hangerővel. És hát pont ez lenne a lényege a dolognak, hogyA koncertteremben sincs teljes "süket" csönd, ahogy a lemezen is ott van a barázdazaj, és akkor amikor megszólal a kasztanyetta, olyan halk, hogy még konkrétan nem is hallani, csak sejlik, hogy megszólal valami. Tisztára, mint ha a végtelen távolból közelítene. Tulajdonképpen akkor tudatosul az emberben, hogy kasztanyetta csattogását hallja, amikor azt a művész a teste takarásábol előhúzta.

Na és elérkeztünk ahoz a ponthoz, ahol minden hagyományos audiocédé megbukik, mert a Boleró mindegyiken ugyanúgy szól, hogy elkezdődik a kasztanyettával. Csak úgy, bumm bele.  Kész!   Elmarad a katarzis rögtön a mű elején, az a tudat alatti fiziológiai katarzis amit - kedvenc Bandám az East - megénekelt: "Mintha mégis, valami még is.." megél az ember, amikor egy inger tudatosult benne, és bizonyosségé válik az a tudatában. De itt beszélhetnénk a Dire Strait - Privat Investigation c. számárol is, amikor a nagy forte-fortisszimós beütés után leesik a padlóra az egyik dobütő, és elgurul...  Szóval ezek azok az apró részletek, amik a zenehallgatás örömeit jelentik. Tán ezért van az, hogy életem első CD-lejátszóját 1997-ben vettem csak meg, és biza nem strapáltam agyon.