Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, a mely a te meződön terem.  És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben. Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tőled az a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened: Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened; És adjad a pénzt mind azért, a mit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, yayinért és shekarért és mindenért, a mit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe.

Ha a yayin és a shekar csakis részegítőt jelölhet, akkor igazságtalan lenne az Úrtól eme kettős mércze: ugyan, miért csak a szentélytől távol lakó izrailitának engedné meg a mámorosodást, a szentélyhöz közel lakónak penig miért mustot rendelne? MIért különböztetné meg az Úr a mámorosodás engedését csopán azon az alapon, hogy ki hun lakik...?