napok óta csak olvasom a fórumot. és mindig oda jutok, hogy elszomorodom. pedig az első napokban boldog kíváncsisággal nyitottam ki az oldalt. és most mindez múltidő. nem is tudom mit szólhatnék... azt gondoltam, amikor először írtam ide, hogy majd csevegünk-fecsegünk, válaszainkkal, tapasztalt dolgainkkal próbáljuk informálni a kérdezőket, zenélünk, verselünk, esetleg még barátokra is lelhetek, stb.

kellemes, barátságos választ kaptam első írásomra, viccelődős-élcelődős csevegésnek indult némi tapasztalatcserével, jótanáccsal... amolyan barátkozás féle dolog volt. VOLT!!! VOLT??? remélem van még esélye(m), jövője ennek a rövid ám de kellmesen induló párbeszédnek. aztán szavakat kiforgatva vagy csak unalomból, irigységből, sértettségből (amit nem én és talán nem más fórumozó okozott) be(le)szólt vki(k). vagy csak én értelmeztem mindent rosszul? vagy csak szimlán rossz passzban voltam, amikor olvastam, és emiatt éreztem úgy... reagáltam. talán nem kellett volna. vagy nem úgy kellett volna. de miért kell(ene) minden gondolatomat, szavamat cenzúráznom? ha cenzúrázom, elvész az igazság. pláne, ha semilyen rossz szándék nem vezérel. ha így írom, ennek lesz baj, ha úgy írom, annak nem tetszik majd... persze veszélyes itt bármit is írni, semleges témánál maradva is veszélyes itt csevegni. mert amikor bennem megfogalmazodik egy mondat, ahogyan én kimondanám, ahogyan én hangsúlyoznám... azt a másik fél nem tudja, nem tudhatja. az én hangsúlyozásommal akár teljesen más értelmet nyerhet ugyan az a szöveg. akik csak olvassák (és ráadásul nem is ismernek, ezt nem hibaként róvom fel!!!), ők nem látják közben az arcomat, nem látják annak változásait, játékát, a mimikát, ami sokszor többet mond a szónál. hiába teszek ilyen:-) meg ilyen ;-) vagy ilyen :-( stb. jelecskéket, ezzel csak utalok érzelmeimre, de ugyebár az olvasó nem úgy hangsúlyozza írásomat, mint ahogy azt én tenném (és ezt sem hibaként róvom fel), hiszen talán csak elképzelt személy van a sorok mögött, vagy még az sem.

aztán, hogy még egy verssel is bajt okozhatok... ezt igazán nem gondoltam. én örültem, amikor (igaz, nem én generáltam), vki történelmi kiegészítést fűzőtt hozzá.

bennem soha meg nem fordult volna, hogy egy vers, vagy költő kapcsán, annak történelmi körítése miatt, hogy a költő milyen korban élt, ez milyen hatással volt életére, halálára...ítélkezzem emberen, származáson, esetleges politikai hovatartozáson... számomra a vers az vers. mindegy hogy ki írta, mindegy hogy aki írta honnan jött, milyen vallású, miben,kiben hisz stb. számomra az a fontos, hogy engem megérint-e a vers, hogy mond -e nekem vmit, hogy hozzátesz -e a lelkemhez...

és hogy miért pont ez a vers... semmilyen politikai, vallási vagy egyéb célzat nincs mögötte. csak naivan azt gondoltam egy verssel tompíthatok a számomra már túl "hangos" párbeszéden. és mert... szimplán csak jobban szerettem ezt a verset már a gimnáziumban is. és most úgy érzem többet jelent. és mert minden alkalommal, amikor ülök a kikőtöben vagy csak kocsival áthaladok az autópálya alatt, eszembe jut amint a többsávos völgyhidat nézem, ez az az út, ami haza visz...