Mi ágyat javítunk. Illetve szétszereltük, aztán most össze. A szét azért, mert spéci kis gyógyágy, a gerincem már sikoltozott utána/érte, de ugye az első számú háztartás nem ott van, ahol az ágy volt, és elég macerás is volt szétkapni (én azt hittem, nem is lehet, ezért nem szorgalmaztam az áthozást), de Jani megnézte és - mondanám, szétkapta, mint majom a zsebórát, de ez nem igaz, megszenvedtünk vele, mire szállítható állapotba került. Na, merazúgyvót, hogy amikor 2 éve hazajött darabokban az ágy novicsentón, az öcsém megnézte, és odanyilatkozott, hogy ez úgy szar, ahogy van. Mármint az ágykeret, a matracot nem fitymálta. Elviharzott a tüzépre, és mindenféle deszkákkal meg pillenpátyokkal jött haza, aztán nekiesett a megvásárolt deszkáknak, mért, fűrészelt, facsavarozott, szegelt, akármi, és egy stabil ágyat szerkesztett. Akár vizilo is hencserereghetne rajta... na, ezt kaptuk kicsit szét.

Erre tegnap mikor szólnak, hogy na akkor jönnének, és szállítanák? Tegnap, három körül, hogy hatkor gyünnének... buli volt.

Már 90 %-os készenlétben vagyunk, bár pár csavar kimaradt, azokat kerestük, hová is kellene tenni, de megleltük, csak jött a fagyis, éssssss venni kellett tőle kis hűsítőt. Na meg megenni. Na, csőváz, megyünk, folytatjuk az ágy összerakást...

És sajnálom a jeget a kerteden:((