Adva van egy Gramoxon nevű permetszer, ránézésre úgy néz ki, mint egy nagyon népszerű, barna színű szénsavas üdítőitalunk, a kóla. Történt egyszer, hogy egy — amúgy a mezőgazdaságban dolgozó, egyetemi végzettséggel bíró — férfi kért valakitől Gramoxont, kapott is, és aztán hazavitte — mellesleg megjegyzem, régóta be van már tiltva nálunk. Fogta és belétöltötte egy ásványvizes üvegbe. Idővel meglátta a felesége, lenn volt a spájzban és azt gondolta: „Miért ebben a kristályvizes üvegben van ez a kóla? Itt van még egy kóla, van az aljában egy nagyon pici, na ezt a három-négy decit még rátöltöm, egy üvegben legyen az a kevés!" Rátöltötte, és visszarakta a hűtőbe. Erről a szerről azt kell tudni, hogy ebből körülbelül 1-1,5 gramm bőven elég, hogy akár egy nyolcvan kilós ember halálát okozza. Apa este hazajött a munkából, tett-vett, szomjas lett, a fridzsiderben ott vigyorgott az üdítő. Nosza, gondolta, „ezt a kicsit minek is töltsem ki pohárba, úgyis meg fogom inni" és belekortyolt. Ahogy a szájába ért, már érezte, hogy nagyon nagy baj van. Ebből a szerből egy korty is elegendő ahhoz, hogy az illetőnek tüdőfibrózisa legyen - ilyenkor a tüdőben a rugalmas rostok kötőszövetes rostokká fajulnak el. Úgyhogy a létező legadekvátabb terápiát folytatta: kiment és elkezdett földet zabálni. Lehet, hogy ez így elsőre kicsit furcsán, megmosolyogtatóan hangzik, de ennek a szernek az a sajátossága, hogy amikor a növényekre permetezik, amíg a növények levelén van, addig aktív, de ha lecsöppen a földre, ott pillanatokon belül inaktívvá válik.
Ezt a pali honnan tudta?
Mezőgazdasági mérnök volt, és tudta, hogy az eset elsősegélye tulajdonképpen az, hogy jó zsíros anyaföldet kell enni. Kiment és habzsolta magába, mintha pacalt enne.
Kihányta, megint behabzsolta, megint kihányta, közben persze a család mentőt hívott. Dacára mindennek, belehalt a történetbe. Ez a méreg nagyon gyorsan, pillanatok alatt felszívódik, és olyan folyamatokat indít be a szervezetben, leginkább a tüdőben, amelyek visszafordíthatatlanok.
Nem a légzés bénul meg, hanem a tüdő nem tud tágulni, mert egyszerűen megkeményedik. Gondolj bele, amikor belégzünk, kitágul a tüdőnk, amikor kilégzünk, összemegy, vagyis a térfogata változik, mert vannak benne rugalmas rostok. Ha ezek a rugalmas rostok átalakulnak kötőszövetes fix anyaggá, akkor nem fog tud ni a tüdő tágulni. Lehet, hogy agyban tudod, szeretnél levegőt venni, el is megy az ingerület az izomhoz és az izom megpróbálja a tüdőbe beáramoltatni a levegőt, de egyszerűen nem hajlandó tágulni a tüdő. Gyakorlatilag ez egy klasszikus oxigénhiányos, fulladásos halál. És mondom, az ilyen esetek arra figyelmeztetnek, bizony nagyon oda kell figyelni.
