Sziasztok Fórumozók!
Vasárnap jöttünk haza barátommal életünk első hajóútjáról, az MSC Orchestrával utaztunk a Földközi tengeren. Fantasztikus volt!!! Mivel itt a fórumon erről a hajóról sajnos nem sok infót találtam az út előtt, gondoltam megosztom az élményeket és a tapasztalatokat, hátha valakinek hasznára lehet.
A hajó vasárnap 19:00-kor indult Livornóból, és mivel mi autóval mentünk, elindultunk szombat reggel, hogy felfedezzünk még két várost, Bolognát és Pisát. Mindkettő útba esik a pálya mentén. Az útvonal Ausztria-Olaszország, az osztrák szakaszon elég sok munkálat folyt odafele, sok volt a sávelhúzás, de ettől eltekintve simán mentünk. Az olaszok viszont katasztrofális sofőrök, legalábbis az én szememmel, az indexet pl. csak hírből ismerik, úgyhogy én az anyósülésen sokszor kapaszkodtam, amikor egyik másik kivágott elénk…a két város nagyon szép, aki kocsival megy, érdemes rászánni az időt. Útba esik még Firenze is, de mi ott már voltunk, úgyhogy azt most kihagytuk. Egy éjszakát Pisában töltöttünk, reggel még napsütésben is megnéztük a ferde tornyot, aztán irány Livorno. Bechekkolásra 11:30 volt megadva, mi oda is értünk időben, mert nem tudtuk, hogy fog működni a beszállás. Így utólag nem érdemes olyan korán menni, a hajó úgyis csak 19:00-kor fut ki, addig fogadják az érkezőket. A kocsit leraktuk a parkolóban (80 Euró összesen, amit a hajón kellett rendezni), az épületbe lépve a bőröndöket első körben elvették tőlünk, kaptunk egy kártyát 2-es sorszámmal, ami elvileg a prioritást jelzi. Mivel kérdezték, hogy online bechekkoltunk-e, valószínű, hogy az 1-es-ek az online chekkingesek voltak. Aztán várakozás, közben a MSC-sek mindenféle szórólapokat osztogattak, meg a kuponokat ajánlgatták. Aztán nagy nehezen elkezdték szólítani az utasokat, mint kiderült, volt még A, B, C prioritású kártya is, mert először őket hívták. Sokan voltunk, ment a fejetlenség, mert az A, B, C kártyások után egyszer csak elfelejtették hívni a többieket, mindenki csak tanácstalankodott, úgyhogy gondoltunk egyet, és mentünk be a 2-essel, simán átengedtek. Gyors útlevél ellenőrzés, itt kaptuk meg a kis névre szóló kártyánkat, ami aztán a szobát nyitotta, bankkártyaként szolgált a hajón, ill a hajóról való ki-, ill. belépéshez kell mindig. Fotó egy hajókormány előtt kötelezőenJ aztán még átvilágították a kézipoggyászokat, és már az épület előtt voltunk, ingyenes shuttle buszok vártak, és vittek a hajóig. Semmilyen folyadékot nem engedtek felvinni, azt még mindenkitől elszedték, még a vizes palackokat is… A hajóban a kabinhoz egy szobalány kísér fel mindenkit, és elmond pár dolgot, hogy a miénk mit mondott, passz, kissé hiányos volt az angoltudása, az egészből csak annyit értettünk, hogy deck six, deck sixJ aztán ez a szállóigénk is lett az út alattJ Azóta sem tudjuk, mit akart mondani, talán, hogy a 6. emeleti étterembe szól a vacsora asztalunk.
A hajó maga csodaszép, habár nincs viszonyítási alapunk, de engem elkápráztatott. Első nap végig is jártuk, legalábbis azt hittük, mert még utolsó nap is fedeztünk fel új dolgokat, pl. a könyvtárat. Bárok, színház, ebédlők, SPA részleg, disco, duty free shop, kaszinó, a fedélzet 3 szintes, teniszpályával, minigolffal, medencékkel, jakuzikkal… minden nagyon szzéééppp!!! Összehasonlíthatatlanul más érzés, mint egy „sima” tengerparti nyaralás. Amikor kifut a hajó, és dudál, hát az hátborzongatóJ
A hajó 5. szintje tulajdonképpen a földszint, ide belépve recepció, itt kellett rendezni a pénzügyeket. Kabinonként 250 Eurót kell lerakni, amit feltöltenek a hajós kártyánkra, ebből vonogatják a fogyasztást, nem kell készpénzezni.
Hogy ital kuponokat érdemes-e venni, azt mindenki döntse el maga, a különbség annyi, ha bármit veszel, pl egy üveg vizet, rászámolják a 15% szervízdíjat, ha kupon csomagod van, azon nincs szervízdíj. Vizet ha jól tudom, 24-es csomagban lehet venni, mi koktél csomagot vettünk, abban 12 koktél volt. Amúgy egy 1 l-es víz 2,65 Euró, egy koktél 6,25, egy dobozos kóla 3,1.
A hajó alig imbolyog, egy picit éreztük csak, hogy tengeren vagyunk. Második nap volt egy kicsit erősebb szél, a fedélzet legfelső szintjén napoztunk, amikor egy nyugágyat repített felénk a szél…de innen gyorsan le is terelték az embereket.
Mi belső kabint választottunk, gondoltuk úgyis csak aludni megyünk oda, és így is volt. A kabin kb akkora, mint egy kisebb háló, franciaágy, éjjeli szekrények, az ágy fölött kabinszélességben tükör, beépített szekrény+zuhanyzó-wc…minibár, TV, és egy asztal…szerintem bőven elég , ahogy láttuk, a többi kabin is kb ekkora. Az ablakosnál annyi különbséggel, hogy a tükör helyén ablak van. Ami hátránya van, hogy bármikor keltünk, nem tudtuk, hány óra van, milyen napszak van, vagy hogy süt-e a nap, de amúgy tökéletes. És tiszta. A törölközőket napi szinten cserélik, este kiágyznak, reggel beágyaznak… igazán elkényeztetnekJ Minden este beteszik a szobába másnapi programfüzetet, amiben mindent leírnak. A városról rövid leírás, mikor köt ki a hajó, és melyik az a legkésőbbi időpont, amikorra vissza kell érni. Az aznapi programok a hajón, a reggeli, ebéd, vacsora időpontok, a vacsora öltözet, pl. casual (hétköznapi), vagy formal. Ha jól emlékszem 2x volt formal, azaz kiöltözős, ami elvileg csak az ültetéses vacsorákra vonatkozik, de úgy vettem észre, hogy a nem kiöltözős napokon is szeretnek az emberek csinosan megjelenni a hajón, főleg esténként, úgyhogy nem árt több csini cuccot vinni.
Első este mentési próbát tartottak, 7 éles sípszó után fel kellett venni mindenkinek a kabinban található mentőmellényt, majd elterelgettek minket a Casinóba, gáz esetén nekünk itt lett volna a gyülekezőhelyünk.
A reggeli: lehet menni a „büfébe” , ami önkiszolgáló, rengeteg étel, rántotta, sült bacon, croasson, gyümölcsök, zöldségek,szalámik, sajtok, joghurt, minden ami szem szájnak ingere…dzsúz az automatákból, vízautomata, jég automata, tea, kávé, tej…és ugyanez az ültetősben is, csak ott étlapról választod, és kiszolgálnak…az egyik felszolgáló mászkál körbe kis muffinokkal, a másik dzsúzokkal, a harmadik kávéval…a negyedik pedig hozza, amit az étlapról rendeltél…volt, hogy több volt a személyzet, mint mi vendégekJ
Ebéd, vacsora ugyanígy, önkiszolgáló, vagy ültetéses rendszerben, de figyelni kell az időpontokat.
Az ültetéses vacsora egyedül ami időhöz, és asztalhoz kötött, a vacsora asztal száma rajta van a kártyán is. Mi a 7 órai turnusban voltunk. A fogásokat egymás után hozzák, előétel, saláta, leves, tésztaféle, főétel és desszert…mindez étlapról. Az étlap minden nap más. Mire minden fogással végigérsz, 9 óra, mi mindig az utolsók közt álltunk fel az asztaltól, jó volt a társaságJ sokat beszélgettünk…A legelső vacsinál kb 10 perc angolozás után, a honnan jöttetek kérdésnél derült ki, hogy ők is magyarokJ Vacsihoz nem jár innivaló, úgyhogy itt illik kérni legalább egy palack vizet. De volt, hogy kérnünk sem kellett, láttánk, hogy nincs előttünk semmi, és automatikusan hozták. Vacsi végén elkérik a kártyát a fogyasztott italról pedig hozzák a számlát, amit alá kell írni.
Ami rettentően zavart az önkiszolgáló étteremnél, a mértéktelen pazarlás amit az emberek művelnek…ingyen van, akkor pakoljuk jól tele, aztán felét meg otthagyja…hozzá sem nyúl, és megy a kaja a szemétbe…miért nem lehet mondjuk 2x sorba állni, nem értem…eddig azt hittem, ez tipikusan magyar szokás, de rá kellett jönnöm, hogy nem…
A fedélzeten a medencéknél is folyton zajlik az élet, szól a zene, animátorok szórakoztatják a népetJ Vetélkedőket rendeznek, aerobikoznak, táncolnak, a bátrabbak meg beállnak, olyan jó volt nézniJ A kisgyerektől az idős papiigJ Mindenki boldog, senki nem azzal foglalkozik, hogy pl. ki hány kiló..vagy legalábbis én nem vettem észre.
Színházba egy este jutottunk csak el, de minden nap van előadás. Nagyon színvonalas volt, szerintem bármelyik színházzal felveszi a versenyt, úgyhogy nem szabad kihagyni!
Még egy magyar párt is megismertünk, őket először innen a fórumról, aztán a hajón személyesen találkoztunk. Nekik utólag is köszönet mindenértJ Remélem még találkozunkJ
Fakultatívokra mi nem fizettünk be, készültünk nyomtatott térképekkel, meg a látványosságok leírásaival, gondolunk, végigjárjuk magunk a városokat. Szerintem jól tettük, mert így is minden városból kaptunk egy kis ízelítőt, és a pár eurós vonat vagy buszjegyekkel megúsztuk. (kivéve IbizátJ) Persze aki az Etnát, a Vezúvot, vagy Pompeit akarja látni, annak mindenképpen fakultatív kell mennie, mert egyénileg ezekre sajnos nincs idő.
Ok, akkor most a városokJ
Első megálló Franciaország, VilleFrance, nagyon szép kis kikötőváros. Színes épületek, pálmák, virágok mindenhol. Itt mentőcsónakokkal vittek ki minket a partra, mert sekély a víz, és a hajó csak beljebb tud kikötni. Sajnos itt áll időben legkevesebbet a hajó, úgyhogy választanunk kellett, vagy maradunk VilleFranceban, vagy tömegközlekedünk Nice-be, vagy Monaco-ba… mi Nice-t választottuk. VilleFranceban pár perc sétával megtaláltuk a vasútállomást, kb 6,5 Euró volt két személyre az oda-vissza jegy. Nice –ben a központban van a vasút, balra el, és hamar a sétálón találtuk magunkat. Mi gyalog mentünk, de aki nem bírja, 1 Euro a villamos jegy. A sétáló végén egy nagyon szép tér, onnan rövid séta a tenger. A beach-en kicsit megpihentünk, aztán vissza gyalog…és itt meg is kezdődött az első kalandunk, mivel mi naivan azt hittük, hogy a vonat gyakran jár, lévén kb 10 km egymástól a két város, szépen lekéstük a vonatot…a következő pedig 1,5 óra múlva jött volna…amikor nekünk már a hajón kell lennünk…info pont keresés, útbaigazítás, hogy menjünk vissza a térig villamossal (ahonnan épp jövünk gyalogJ ) és ott szálljunk fel a 100-as buszra ami 15 percenként jár, és VilleFrance-ig visz. Csakhogy a téren nem találtuk a buszmegállót, hanyatt-homlok taxikeresésbe fogtunk, és mikor már épp egy helyi vendéglős hívta volna nekünk a taxit, megláttam a 100-as buszt, rohanás, és elértükJ És valóban levitt 1 Euróért VilleFrancba, és persze elértük a hajót…úgyhogy ajánlom mindenkinek, hogy ne vonattal, hanem busszal menjen, ha Nice-t akarja megnézni.
Spanyolország, Valencia: Valenciában is gyalog indultunk útnak, a F1 pályán begyalogoltunk a centrum irányába, közel s távol semmi látnivaló, úgyhogy elkezdtük nézegetni a buszokat. Cél az Ócenárium és környéke a futurisztikus épületeivel, + a belváros. Az egyik buszmegállóban aztán egy spanyol fiú olyannyira útbaigazított, hogy elkísért minket az Ócenáriumig. Egy gyönyörű épület együttes, be ugyan nem mentünk, de kívülről is különleges...ki mondta, hogy a CET egyedi?! JInnen pár perc gyalog, és megtaláltuk a 19-es buszt, 1,5 Euró a jegy, ez visz körbe a városon. A belvárosban aztán leszálltunk, gyönyörű szökőkút, épületek, aztán visszaszálltunk a 19-es buszra, ami visszavitt majdnem a kikötőig. Városnéző buszok is vannak természetesen.
IbizaJ Ibizára nagyon készültünk, itt éjszaka köt ki a hajó. Azt tudtuk, hogy megyünk bulizni, azt nem, hogy pontosan hova. Egy kis infó, aki arra készül, hogy buli előtt egy kicsit iszogat. A hajón a duty free-ben nem lehet venni italt. Illetve lehet, de csak hazavitelre, megveszed, és majd a hajó út végén Livornóban megkapod. Úgyhogy lehet inni a bárokban, mi is fogyasztottunk a koktél jegyünkből párat. A szigetre a kikötőből buszokkal lehet kimenni éjszaka, 13 Euró /fő az ára. Itt mi beültünk egy bárba, ahol a kiszolgálás enyhén szólva is hagyott kivetnivalót maga után, mintha ott sem lettünk volna, a pultos lány kint beszélgetett részegen, egy másik személyzet pedig nem szolgálhatott ki bennünket, ő csak a poharakat szedte összeJ Azért sikerült párat inni, és irány az éjszaka…J irány a PachaJ Belépő 60 Euró/fő, húzós, de egyszer megyünk a PachabaJ Egy vodka narancs 15 Euró…de a hangulat az leírhatatlan!! A nagyteremben flower-power party, pop, soul, 60-as évek, hippyk mindenhol, nagyon jól néztek ki, virágos ruhákban, mikrofon frizurákkal, a kisebb termekben meg ment a zúzás…nagyon nagy élmény, fiataloknak kötelező!!! J Az egyetlen negatívum, hogy reggel rádkapcsolják a villanyt, és mindenki mehet amerre lát…A Bora-Bora meg állítólag csak délelőtt 11-kor nyit. Úgyhogy visszamentünk a hajóra, és masszív pihenésbe kezdtünk, szerencsére a következő megálló, Tunéziában csak 24 óra múlva volt.
Tunézia: Tunéziában a kikötéskor már nagyon vártak minket, a helyiek odajöttek tevékkel, madarakkal, úgyhogy lehetett tevegelni, meg fotózkodni. Aztán rögtön a nyomulós taxisokba botlottunk, igazából érdemes igénybe venni a szolgáltatásukat, mert La Goulette-ben nincs túl sok látnivaló. LaGoulette – Carthago – Sidi-Bou-Said - Tunisz útvonalon 45 Euróért vitt oda-vissza hármunkat a taxi. Egy olasz srác szegődött még mellénk, akivel az út elején ismerkedtünk meg. Persze az ár nem ennyiről indult, alkudni kell mindenképpen. A taxis megmutatott pár híres-jellegzetes épületet, és persze mindenhol a piac, ami uralkodó. Tuniszban a fő látványosság a Medina, a szűk utcácskákkal, nagyon-nagyon hosszan, ami leginkább egy kínai piacra emlékeztet…mindent lehet kapni, ruhák, parfümök, pékárúk, cipők, ékszerek…iszonyat fojtó az egész, rengetegen vannak, nagyon kapaszkodtam a táskámba, meg egy idő után a barátombaJ Az eladók szólongatnak, méregetnek, óriási a tömeg, én csak azt akartam, hogy jussunk ki végre…ráadásul koszos is…mindenhol hömpölyög a szemét. LaGoulette-be visszaérve még megnéztük a strandot, ami szintén koszos…ami számomra furcsa volt, hogy a nők ruhában fürdenek… a vallásosabbja és az idősebbek csadorban, de a fiatalok is shortban és pólóban. Csak kislányokat láttam bikiniben, de short még rajtuk is volt. Értem én, hogy arab ország, de az én európai szememnek akkor is furcsa.
Szicília, Catania: Itt is közel van a kikötőhöz a város, a főbb látnivalók gyalog elérhetőek. A kikötő épületből balra kell tartani egy boltíves híd mentén végig, és egy kupacban lesz szinte minden. Szent Agatha, Catania védőszentjének temploma, a Dóm tér, közepén az elefántos kúttal, amit egy vulkánkitörésből visszamaradt lávakőből faragtak ki. Nem messze innen a sétáló utca, a közepén egy római kori alagút rendszer maradványával. Nagyon jellemző itt is a rengeteg szemét. A látnivalók környékén nem, de egy utcával lejjebb feltárul az igazi Szicília…+ a kaotikus közlekedés…a lámpák csak opcionálisak az autósoknak és a gyalogosoknak is…de ugyanez volt Franciaországban és Spanyolországban is…egy ép autót nem látni szinte sehol, összetörve, meghúzva az összes. Maradt még időnk, és mivel a kicsit megakartunk mártózni a tengerben, elindultunk a strandra. A kikötőhöz képest balra végig az út mentén kell haladni, már a hajóról láttuk, hogy arra van. Iszonyat meleg volt, és kezdtem fáradni is, vagy 1 km-t gyalogoltunk, de lehet, hogy többet is. Jár busz is, úgyhogy arra pattanjon fel mindenki, aki nem akarja lejárni a lábátJ A strand csalódás, koszos, a homokban eldobálva a szemét, a vízben meg valami nejlonzacskóra hasonlító úszkáló zöld növény…igaz, csak pár méteren, beljebb már nem. De nekem itt bőven elég volt egy lábáztatás. Vissza aztán már busszal jöttünk, a D jelű-re kell felszállni.
Olaszország, Nápoly: A kikötő épületéből kilépve az Új Vár (Castel Nouvo), Nápoly egyik jellegzetessége fogad, szemben a dombtetőn királyi palota látványa, amerre a szem ellát, kupolák sokasága. Info pont, és városnéző buszok várnak, 3 útvonal közül lehet választani, 26 Euró körül van a legolcsóbb, 40 körül a legdrágább. Mi nem ültünk fel, jobbra indultunk gyalog, felmentünk egy merőleges kis utcán, és a Corso-n (sétálón) találtuk magukat. Végigsétáltunk rajta gyalog, jobbra-balra üzletek, rengetek utcai árus, hamis LV, Gucci, Prada mindenhol, vagy csak kiállnak pár zoknival a kezükben…Itt is rengeteg a szemét, és a közlekedés talán itt a legdurvább, több sávos körforgalom lámpa nélkül, illetve lámpával, csak éppen senkit nem érdekel, milyen színt mutatJ A Piazza Garibaldi térig sétáltunk el, majd vissza. Már majdnem felmentünk a hajóra, de a barátom még tovább „ráncigált”, szerencsére, mert a kikötőtől balra van Nápoly szebbik, talán gazdagabbik része, amit így, hála neki, láthattunk. A Piazza del Plebiscitón egy „mini” Vatikánt, mi csak így neveztük, félkör alakú oszlopsort, közepén a San Francesco di Paola templomot, mellette a városházát, tovább sétálva a beachet, és a „Tojás várat”( Castel dell'Ovo) Utolsó nap újra kikötés Livornóban, reggel 6kor keltünk, mert „papíron” 7-ig kell elhagyni a szobát, de mint utóbb kiderült, ezt sem veszik véresen komolyan, mert nem kopognak rád, és nem raknak ki, még aludhattunk volna... Este még megkaptuk a számlánkat, részletesen felsorolva a fogyasztást, minden nap feltüntetve a 7 Euró/Fő kötelező szervízdíj, összesen 1 Euró/fő UNICEF támogatás, amivel az MSC támogatja az alapítványt. Reggel fél 7-től lehetett rendezni a számlát, az első nap lerakott 250 Euró/kabin felett elköltött összeget az 5. emeleten lehetett kifizetni. Valamint este kaptunk a bőröndre címkéket, amit fel kellett ragasztani, este 11-ig kitenni a kabin elé, amit aztán éjszaka elvittek. Reggeliztünk, majd 9-kor volt a gyülekező a színházban. Itt a bőröndre ragasztott címkék színe szerint lehetett kichekkolni. Sorban szólították a színeket, miután kb 1 órát megvárattak minket, senkit nem érdekelt, hogy kb 500 ember várakozik, mintha teljesen megfeledkeztek volna rólunk…szóval a ki és bechekkolás mondhatni szervezetlen volt. Kiszállás, bőrönd keresés, és a shuttle buszok, hazaút… Mi nagyon jól éreztük magunkat, már gondolkozunk is a következő hajóútonJ Remélem, hogy a nem túl rövidre sikeredett beszámolómmal tudtam pár dologban segíteni.
