A nemrég kivineveléssel, teleltetéssel kapcsolatban kaptam kérdéseket privát levélben, talán másnak is hasznos, ha a válaszaimmal együtt felteszem ide:

 

„Kezdő kivi hobby kertészként kérem tanácsát a következő kérdésekre.

3 fajta kb. 20 cm-es kivit vásároltam virágcserépben.

Hayward (Tomuri porzóm maradt meg az előző évi ültetésből,  a fagyások után)

Golden Delight (porzóval)

Jenny Zwitter (azt mondták a Tomuri porozza)

A Jenny levelei eléggé sárga színűek. A fórumon ilyen esetre keserű sóval öntözést javasoltak valakinek.

Kérdéseim:

Mi a véleménye róluk?

Ezzel a fajta összeállítással a porzásuk megoldható? (Természetesen a méhek segítségével)

Ha nem ültetem ki őket az idén, meleg, vagy hideg helyen célszerű átteleltetni őket? Hogyan viselkednének szobahőmérsékleten a szobanövények között? Kifutnának a világból tavaszra?”

 

A "Jenny Zwitter"-nél az eladó valószínűleg nem volt elég tájékozott, ugyanis a Jenny egyike a kevés, de tényleg önporzó szőrös kivi fajtáknak. Erre utal a Zwitter jelző is, ami (csekély német tudás okán fordítóprogrammal keresve) hermafroditát, azaz hímnőset jelent, ami az önporzóságához kell. Azaz csak annak jelzésére tették a Jenny után, hogy a vevő tudja, hogy ehhez nem szükséges porzó. Ettől függetlenül lehet, hogy Tomuri porzó társaságában jobban termékenyül, és így többet terem, ezt nem tudom.

A megporzással bizonyára nem lesz gond, hiszen a Hayward-nak is, Golden delight-nak meglesz a saját porzója, a Jenny pedig azok nélkül is teremne magában is.

 

A keserűsóval (magnézium-szulfát) való öntözést magam is rendszeresen alkalmazom, mivel nálam sem savanyú a talaj. Valóban meghálálják, ha tényleg a magnézium hiányzik egy sárguló kivinek, már akár néhány nap, egy hét után látszik, ahogy visszazöldül. Én 1%-os oldattal szoktam belocsolni a földet a tövek körül (0,5-2% közötti töménységet ajánlanak), évente 2-3 alkalommal. Ehhez 100 g keserűsót feloldok 10 liter vízben, és abból öntök pár liter a tövek fél-egy méteres körzetébe. A keserűsó akár konyhai mérlegen is kimérhető, hisz nem mérgező vegyület, de én úgy szoktam megoldani, hogy valami műanyag pohárba egyszer kimérem a szükséges mennyiséget, bejelölöm az oldalán (pl. alkoholos filctollal), és onnantól kezdve a keserűsó zsákjában tartom mércés pohárnak, és azzal borítok 1-1 adagot a tízliteres locsolókannába.

 

Ha a sárgulást a magnézium nem szünteti meg, akkor megpróbálhat vasat is adni műtrágyában, ugyanis a vashiány is okoz levélsárgaságot, csak kicsit más a mintázata.

 

Ahogy írja, még cserépben vannak a csemeték, akkor elképzelhető az is, hogy már általában kevés a tápanyagjuk a földben, meggondolandó a nagyobb cserépbe ültetésük, minél hamarabb, különösen, ha télre még nem akarja a végleges helyükre telepíteni őket. Mivel a kivik nem szeretik a meszes talajt, savanyú tőzeggel felesben kevert földbe, vagy savanyú virágföldbe (azáleáknak, rododendronoknak való) érdemes őket átültetni. És természetesen kiemelt fontosságú az esővizes (lágy vizes) locsolás. A csapvizeink, kútvizeink általában meszes (kemény) vizek, és ha rendszeresen ilyennel locsolja az ember a cserepes növényt, a mész még fel is halmozódik a földben, gyakran látszik a kiült vízkő a cserepek peremén, a föld tetején. A kivik, a mészkerülő növények ezt nem bírják sokáig.

 

Ha még a következő télen védett helyen akarja teleltetni a kiviket, azt feltétlenül hideg helyen tegye, amennyire csak lehet 0 fok körül, még pár fokos fagy sem baj. Elég akkor bevinni a kiviket, amikor az első fagyos hajnalok miatt eldobják a levelüket. Levél híján fény sem igazán kell nekik, csak legyen elég hideg ahhoz, hogy ne induljanak meg, hanem pihenjenek, ahogy kell. Egy fűtetlen garázs sarkában kiválóan átvészelik az igazán hideg időszakot, ha csak nem lesz olyan őrült február, mint az idei volt, én már februárban visszatenném őket a szabadba, valami védettebb fal tövébe. Locsolni azért kell őket, legyen enyhén nedves a földjük, ne száradjanak ki csörgősre, de ne is csicsogjanak a vízben.

 

A meleg, szobanövények közötti teleltetés annál nagyobb baj lenne szerintem. Nem a világból, hanem az élő növények sorából futnának ki nagy valószínűséggel. A meleg, (és a meleghez szükséges fényhez képest) még az ablaknál is fényszegény lakásban a kivik csak nyurgulnának, próbálnának fényhez jutni, elmaradna a szükséges hideg nyugalmi időszakuk, legyengülnének, és ha nem pusztulnának el maguktól tavaszig, elvihetné őket a tavaszi kitelepítés, amikor a fénytől, széltől, hőingadozástól elszokott növények kikerülnének a szabadba. Szóval ne kockáztassa meg, hogy úgy próbálja tartani, mint a futó pletykát meg a filodendront. Csábító a gondolat, hogy így télen is nőhetnének, és időt nyerne a lelkes hobbikertész, de ehelyett megvonná azt a nyugalmat a növénytől, amire minden évszakokhoz szokott növénynek szüksége van.

 

Remélem tudtam hasznos tanáccsal segíteni.