Szemüveges, bajusz nélküli, barna hajú és akkoriban karcsú :) SHM szerelő. Önként adtam konyhaszolgálatokat és hétvégén szívesen adtam tantermi ügyeletet, pff, hogyan azonosíthanám még magamat? A piroson Lajtai tőrm. mechanikus tiszthelyettes alatt dolgoztam. Aztán 85 végén pár hónapra eltűntem az alakulattól, mert különféle kalandos utakon az MNKKK-ba vezényeltek :)

Sajnos, a te képed se ködlik fel ennyi idő után, bár a neved alapján az dereng, hogy mintha a körletbe belépve, a jobb oldali ablaktól jobbra lent lett volna az ágyad. Ha jól emlékszem, 2 ablak volt a szobában. Az én ágyam a 2 ablak között levő 2 ágy közül a jobb oldali ablakhoz közelebbi volt (kopárnak felső, persze :) ).

 

A lent leírt eseményre én is így emlékszem, furcsálltam is a hivatalos leírást, hogy azok a gépek ezek után ismét repülhettek. Hiába, a szvjet technikának nincs párja :) de akkor a hangárosok elég sokat szophattak, míg ismét összetákolták őket. A leszakadt forgószárny esete, ami a garázsajtót átszakítva felnyársalta bent a Ladát, nekem is megvan, ezek szerint nem álmodtam :) sőt azt is mesélték, hogy az egyik gépből az egész agytorony, a forgószárnyak tengelye kiszakadt és elásta magát a kukoricásban. Az őrzésre kirendelt srácokat egy Mi-2-es csirkecomb vitte ki (szégyenszemre :) ) előttem van, ahogy felszállnak, fegyverrel, mindennel, és utána jöttek a beszámolók a demizsonban kiszállított pálinkáról meg az érdeklődő agrárszemélyről, aki szekér bakjára vitte volna a pilótaülést. Martinecz apánk meg asszem lement a pirosra dühöngve és azonnal kért egy másik gépet, hogy mielőbb felszálljon, ne maradjon benne a baleset emléke.

 

A Kamovjaink azért elég ősi technikát képviseltek. Kotorjuk csak elő az emlékeket: 2x12 hengeres benzines-dugattyús csillagmotor, ez gyakorlatilag 2. világháborús szint. És azok a hűvös reggeli előkészítések... Kitakarás, (télen motormelegítés ?drabekolás kerozinos hordozható kályhával), kilemezelés OLP-vel (a kanál jól nyitotta a gyorszárakat), átforgatás, kicsepegő fáradtolaj felfogása bádogteknőbe (közben a szél a pofádba fújja), leeresztő csavarok visszazárása és ólomzárazása, benzinminta nagy vastag üvegbe, visszalemezelés, sűrített levegő csatlakoztatás, aztán bemotorozás a mech.th. irányításával, és már jöhetett is a hajózó. Ha jött. Röpke 40 perc alatt menetkész volt a Kamov :) leszállás és repülési nap végén vissza mindent, betakarás (télen a forgószárnyakat is), lenyűgözés, üzások kijöttek és feltankolták, kijött pár eje és kicserélték az ülésekben az ejtőernyőket, ólomzár a kabinajtókra, kész. Asszem 400 vagy 600 liter benzin és 25 liter olaj volt a rendes adag. Hogy az utóbbi milyen sok, arról meggyőződhettem, amikor a gépem egyszer a kelleténél hamarabb és nagyon sántítva jött le, eldurrant egy cső, és az egyik oldalon az összes olajat kinyomta az egyik hátsó vezérsíkra, zöld helyett egyenletesen fekete volt a sárkány azon a részen, mehettem lepucolni.

 

És vigyázni kellett a vegyes reptechnikákkal. A Kamovokhoz csak hátulról, a Mi-2-esekhez csak elölről volt szabad menni, ha forogtak a forgószárnyak, aki eltévesztette, azt felaprították. Meséltek is nekünk legendákat valami hivatásosról, akit egy Mi-2-es faroklégcsavarja fejtől derékig szétszabdalt.

 

Mik vannak meg még? sebtiben: Nyűgöző(őr)ként kolbászolás a gépek között 1 tárral és csúzlival, műmenyét szolgálat a torony mellett álló teherautón (közben imádkozás, hogy Uram, add, hogy a gépeink ne az én szolgálati időm alatt essenek le, ámen). A műszaki pk. a piroson a "Papa" becenevű őrgy. ősz tüskehajjal, akiről sokáig nem értettem, hogy hogy lehet őrnagyként a századpk "Matyi" szds. alatt. Repszerelő ruházat, nadrág, sisakszerű repszerelő sapka, és dzseki, ami sokkal kényelmesebb és modernebb volt, mint a többi fegyvernem mikádója, cipzáras volt például :) és az alját oldalt 2 fémkarika és egy szalag segítségével szorosra lehetett húzni (a harckocsizóknak volt hasonló dzsekije, csak náluk alul gumírozás volt, nem karika).

 

Erről eszembe jut M honvéd, aki szintén velem vonult be, egyszer összedzsuvázta a dzsekijét olajjal, és valaki azt tanácsolta, szedje ki benzinnel. Erre felvitt a rendes körletünkbe egy bádogtepsit, beletöltött több liter benzint és abban mosta, öblítette a dzsekit, iszonyú benzinszag közepette, és senki nem mert rágyújtani, mert féltünk, hogy felrobban az emelet. A dzsekiből az olajjal együtt sajnos a zöld színe is kijött, így szép citromsárga lett, ami aztán elég nagy feltűnést keltett :)

 

A piroson is zajlott az élet: egyik nap megyek ott a dolgom után, és szembejön két rendőr, mintha a városban az utcán lennénk. Elég abszurd jelenet volt. Később mondta meg valaki okosabb, hogy a helikopteres rendőrök időnként leszálltak Börgöndön kávézni. Vagy határőr-BM-MN kooperáció lehetett, a határőr oszlopra a toronynál határozottan emlkszem, meg olyan Mi-2-esekre, amelyekre HÖR embléma volt fújva.

 

És az is megvan, hogy békés kis hely volt Börgönd, legalább is a Technika zlj-nál, ment a tegeződés a tiszthelyettesekkkel, a tisztek is relatíve lazábbak voltak, a személyesen túlmenően nem volt fegyverzet, így (nekünk) harcászkodás sem. Rémlik, hogy volt valami akadálypálya, amire még a kiképzés alatt se mentünk ki. Pákozdon ellőttünk 9 skulót, eldobtunk 1 db gránátot, ennyi. Nagy szopatások, beultrázások se nagyon voltak nálunk. Sőt, étkezéskor a fémtálcához sárga műanyag tányérokba kaptuk a kaját :) azt hittem, ez a természetes, később más alakulatnál senyvedő tápos ismerőseim mesélték, hogy náluk ilyen luxus, hogy tányér, nem volt, közvetlenül a tálca mélyedéseibe merték bele nekik a levest, főzeléket. (a végén még kiderül, hogy mi szanatóriumban szolgáltunk :) ) Ja és kaptunk kajapótlékot, kakaót, rúd párizsikat meg valami felirat nélküli alufóliába csomagolt, nagyon sűrű, energiadús nápolyit. A piroson volt egy mokány kis traktor, amivel a gépeket lehetett vontatni, ahhoz volt egy utánfutó, azzal hordtuk ki ezeket a kajaadagokat a konyháról a reptérre, pláne ha esti-éjszakai repülés is volt.

 

Ja és őrségbe, toronyba se kellett nagyon járnunk, az őr század megoldotta, de időnként mentünk hozzájuk "vendégségbe" 1-1 napra őrnek. 150 db lőszer, tárdomb, ne játssz a fegyverrel unalmadban, nehogy hangos tárazás legyen a vége, felvezető, járőr, ellenőrző elöljáró stb. Én egyszer húztam le egy ilyen napot, a lőszerraktárnál levő tornyot kaptam. Őrbunda a széken, hősugárzó (az ajtót ki kellett nyitni néha, olyan meleg volt), olvasnivaló a padlóra tett linó alatt. Amikor ezt elmondtam egy Lentibe elhurcolt tápos haveromnak, majdnem elsírta magát, mert ott üvegezés, szék és fűtés nélküli toronyban álltak az őrség ideje alatt :)