:))) A Bükk völgyében nőttem fel, ott azt tartják, a csipkét addíg kell leszedni, míg valaki meg nem előz! :DD

No, ez félig vicc, félig igaz. Tény, hogy édesebb, és puhább amikor megcsípi a dér, de gusztustalanabb is szedni, és nehezebb megmosni.

Gyakorlatilag akkor szedem, amikor időm van rá. Akinek ott van a kertben, az aztán tényleg maga dönti el mikor szedi, érdemes minél "érettebb" állapotban. Nagyanyám állandóan magozta, főzte,  paszírozta, ehhez nem sok kedvem van. 

Kipróbáltam, beraktam a fagyóba szedés után, gondoltam majd utánozom én a dért. Tévedtem...nem puhult meg. :)))

Úgyhogy nem volt mit tenni, megmostam, és kevés vízzel összeturmixoltam. Pépesre. Utána egy fémszitán nagyjából átpasszíroztam, és némi kóstolás után megcukroztam. Ne kérdezd mennyit, soha semmit nem tudok, érzésből megy a dolog. Amikor a csipke már jó érett, szerintem nagyon kevés cukor kell hozzá, vagy semmi. Ha keményen szedem, nyilván több.

Natrium benzoát a tartósító, az üvegre celofán, és bizony ezt pár hónapig igencsak békén kell hagyni. Az üveg tetejére kisűrűsödik a lekvár, az alján ottmarad a lé. Az is kopik lassan, de elég lassan, nem szoktuk kivárni, óvatosan lekanalazzuk a lekvárt amikor valaki ráéhezik. Többnyire én...:))) 

Sommal keverve is csináltam már, de azt főztem a som magok miatt.

A feketeribizke az eper színének nem tesz jót szerintem, hiszen fekete, de akkor is nagyon jó ötlet, és ki is fogom próbálni, ugyanis a pektin hiányzik az eperből. A feketeribizkében pedig túlteng rendesen, tehát mindenféle főzés nélkül el tudom képzelni, hogy besűrűsödik a lekvár. 

Az áfonyás percek alatt  egybeállt, mint a kocsonya.