Az energiaátadás kvantált, adagokban történik.

Ami számít, az a hullámhossz. Egy HULLÁMNAK van hullámhossza, részecskének nincs,

 

Minél rövidebb a rács szerepét játszó hullám hullámhossza, annál nagyobb az eltérülése a másik hullámnak, Ez megfelel a foton energiájának.

Minél rövidebb a "részecske" hullám hullámhossza, annál nehezebben térül el. Ez a megnövekedett tömegnek felel meg.

 

És ugyanezen szabályok vonatkoznak a Bragg-diffrakcióra.

Az elektromágneses kölcsönhatás mechanizmusa nem más, mint a Bragg-diffrakció. Az anyaghullámok eltérítik egymást.

 

Még ehhez kell egy feltétel, mert alapból a hullámok szuperpozicióban vannak, magyarul csak átmennek egymáson, az amplitudó összeadódik.

 

A hullámfront mentén valamiféle másodlagos hullámforrások kellenek. Ezeket az anyaghullám alakítja ki, vagy viszi magával.

Ez ugyan egy bonyolultabb kép, mint a Einstein részecskéi, de számot ad a hullámokról is, míg Einstein modellje ezzel semmit nem tud kezdeni.

 

 

 

És...

Lehet, hogy majd ugyanúgy kimutatható lesz a "foton" nyoma, mint az elektroné a ködkamrában, de ez nem bizonyít semmit.

Az elektron IS hullám. Amit mi látunk, azok a konstruktív interferencia helyek.

 

A hullám minden irányba halad.

így kell számolni mindig, nem számít hogy a Schrödinger hullámképpel dolgozunk, a Heisenberg mátrixaival, vagy Feynman pályaintegráljával.