Ez nem szándékuktól függ, így jártak, és ennyi. Akinek amputálni figják valamelyik végtagját, az sem képes hozzászokni, mégis meg kell tanulni élni a karja/lába hiányával.

Gondolom, akinek van lehetősége - piacképes szakma és nyelvtudás + helyismeret - az megy az északi országokba, de azok befogadóképessége is véges, ráadásul egy görög bukta az EU gazdagabb országaiban is recessziót okozna, kevesebb nyitott pozícióval a vendégmunkásoknak. Különösen a görögöknek.

Úgyhogy a kiút - emigrációval- csak egy réteg számára lehetséges, a többi bizony otthon fog maradni, és elszenvedi ami jön. A kérdés, hogy durvábban, szétesve, esetleg még rosszabb helyzetbe mint segítség nélkül, vagy segítséggel a legdurvább részeket kihagyva szépen lassan lesüllyedni oda, ahova elkerülhetetlenül besüllyednek. 

Utána meg rajtuk múlik, tudnak-e élni a lehetőséggel, ami az olcsó munkaerőből, a lerétékelődő - majd később nyilván stabilizálódó - valutából adódik.

A kapitalizmus recessziókból és konjunktúrákból áll, egy több évtizedes konjunktőra után most jött egy recesszió, a görögknél alighanem depresszió. Lesz belőle kiút, de hogy mikor, hogy, a görögök tudnak-e élni vele, azt mostaligha látja bárki. 

Argentína rá a példa, hogy senki helye nincsen garantálva. A XX. elejének dobogós gazdaságú és gazdagságú országa volt, most szűken van csak benne a G20-ban. És tíz évvel ezelőtti csődjét még nem heverte ki.