Nagy vonalakban egyetértek, viszont az idősek tisztelete-témán el kell gondolkozni. 2 részre kell bontani a dolgot, ugyanazon személlyel kapcsolatban fennállhat mindkettő, de ezeket összemosni nem szabad, mert abból lesz a "tisztelni kell az időseket" felületes kijelentés:

1: idős, mint a természetes öregedési folyat során - tehát az egyén befolyásától függetlenül - fizikálisan és/vagy egészségileg olyan állapotba került ember, akinek életminőségét a többi ember hozzáállása jelentős mértékben javíthatja. Egyszerűen fogalmazva: pl a járókeretes maminak át kell adni az ülőhelyet a buszon, aki nem adja át az bunkó. Ez esetben nem is igazán tiszteletnek kellene nevezni a dolgot mert az a személyiségnek szól, sokkal inkább józan körültekintésről van szó, amely egy csoport felé irányul és annak egy konkrét tagján keresztül valósul meg. Nem különbözik a fogyatékosokhoz vagy éppen a terhesekhez való viszonytól. A vakot sem azért segítjük át a zebránál mert tiszteljük a vakságot, a szomszéd kismamának sem azért segítünk felvinni a 4.-re a bevásárlókosarat, mert tiszteletet érzünk az miatt hogy egy fél éve túl jól sikerült egy házibuli, hanem egyszerű ép gondolkodással felmérjük, hogy a mi minimális erőfeszítésünk egy másik ember komfortérzetét nagymértékben emelheti. A mi érdekünk is, hogy segítsünk, hiszen amennyiben ez egy társadalomban általánosan bevett szokás, úgy mi is számíthatunk majd erre a segítségre, ha átmenetileg vagy végleg ilyen élethelyzetbe kerülünk. Na ezt igenis el kell tanulni a franciáktól!

2: idős, mint az a személy, aki mögött a megélt évek számából adódóan jelentős élettapasztalat áll. Itt kell nagyon észnél lenni! Mert attól hogy öreg, még lehet hülye! Akkor viszont nem jár semmi tisztelet, még akkor sem, ha ezt a korára hivatkozva ki akarja sajtolni magának! Ugyanis ha nincs felmutatott érdem, akkor nincs mire felnézni, tisztelni csak valamilyen fizikai vagy szellemi produktumot lehet. Egy 89 éves többszörös gyilkosnak biztos sok tapasztalata van arról, hogy kötéllel könnyebb megfolytani valakit vagy puszta kézzel, és órákat tud beszélni arról, hogy melyik börtönben milyen volt a kaja. Mit tiszteljek rajta?? Inkább leköpöm, még akkor is, ha 89 éves. De hogy ne legyek ennyire elrugaszkodott: 78 éves néni, aki világ életében mondjuk újságos volt. Se több, se kevesbb. És? Tök semleges az egész lénye. Nem rombolt, nem alkotott semmit. Nekem sem nyújt semmit, tehát semmivel sem vívta ki a tiszteletem. Semmivel sem több, mint egy 24 éves újságos. A tisztelhető produktum viszont nem korfüggő! Annyi az idős előnye, hogy több ideje volt produkálni mint egy fiatalnak. Ebből kifolyólag az idősek között arányaiban több olyan embert találunk akire fel tudunk nézni, kellő ismerettség után egy idősben nagy eséllyel találunk olyan dolgot, amivel kivívja az elismerésünket.

De hatalmas birkaságra vall, ha valaki válogatás nélkül hasraesik minden öreg előtt aki szembejön az utcán. Az 1. pontban foglaltakat mindenkinek, de ennyi. Ennél többet csak annak, aki tényleg megérdemli.