Mindenképpen érdemes próbálkozni - egy fekete rövid szót kinyomtatsz azzal a nyomtatóval, amit használni fogsz, aztán kivágás nélkül lelakkozod a szót többször is (hajszárító segíti a száradást!), majd nagyolva körvevágod és zsupsz a vízbe. Ha annak a hátoldaláról könnyedén le tudod kapargatni a hátoldalt, akkor a fotóddal is sikerülni fog mindkét transzfermód.

 

(Most jutott eszembe, ez pont olyan dörzsölgetés, mint amikor a műanyag tárgyról a zistennekse akar lejönni az árcédula)

 

Ami nekem volt itthon ilyen nyomat, az kicsit vastagabb papír volt, olyasmi, mint egy sima mezei rajzlap, csak vastagabb.

Olyan papír kell, amiről el tudod képzelni, hogy kevésbé szereti a vizet, de ne legyenek benne farönk nagyságú faszilánkok, mert akkor hiányos lesz a fotód.

A vizet_nem_bíró papírral sokkal könnyebb dolgod lesz.

Azt gondolom, hogy a tintasugaras nyomtatóhoz fejlesztett drága (fotó)papír már nehezebben esik rostjaira...

 

Nekem ment már mezei fénymásolópapírral, meg műszaki rajzlappal, de hiába, hiszen ahány papír, annyi minőség és itt nem tudni, miféle tulajdonság az, ami nekünk jó lehet - nopláne, hogy a papírok előállításánál a víz-állóság elérése a cél, ami nekünk nem túl jó, szóval próbálkozni kell:)

 

Ha sikerül megcsinálnom, akkor megmutatom miért kellett ez:)

 

Naná! :)))