Hoztam egy érdekes kis történetet, egy állítólagosan elfogott alamaszti nőről Zanáról, remélem,hogy nem volt még.

1850 (?) -ben egy kereskedő (más források szerint vadászok) sikerült elfogniuk egy emberszerű nő nemű lényt a Kaukázusban. A lény D.M. Achba a régió kormányzójához (?) került ideiglenesen majd végül egy Edgi Genaba nevű nemesemberhez került Tkhina faluba. A lény, akit Zana-nak neveztek el kezdetben nagyon erőszakos és vad volt. Az első három évben ketrecben és láncokon tartották. Itt általában egy saját maga által ásott gödörben aludva tengette napjait. Az élelmet messziről hajigálták be neki a ketrecbe. Rengeteget evett, gyümölcsöt, zöldséget, húsféléket egyaránt. A falu lakói külsejét valahogy így írták le: sötét, szürkés  vagy fekete bőr, arca csupasz volt , ellenben máshol sötét vagy vöröses szőrzet borította, a fején a szőr (haj) sötétebb és kócosabb volt. Homloka lapos volt, az arc és szemöldök csontja kiugró, orra lapos fogai fehérek és nagyok voltak. Teste robosztus és izmos volt, állítólag képes volt lefutni a lovakat is. 

Amikor Zana szelídebb lett, fokozotosan egyre szabadabb körülmények között élhetett, de amikor már szabadon járhatott-kelhetett a faluban, akkor sem távolodott el soha sem attóla helytől, ahol az élelmet kapta. Amelett hogy rengeteget evett, imdáta a vörösbort, sokszor eszméletlenre itta magát. Gazdája beidomította különféle házkörüli teendől elvégzésére, fagyűjtésre, gyümölcsszedésre, cipekedésre (álítólag könnyen felemelt egy 80 kg-s lisztes zsákot is). Zana nem szeretett ruhákban járni, az ő életvitele mellett mindig elszakadtak,de idővel hozzászoktatták ehhez is. A hidegebb téli napokat nagyon jól tűrte, egész évben szívesen fürdőzött a közeli tavakban. A falubeliek igyekeztek tolerálni, persze sokszor fordultak elő félreértések is. Ha felbosszantották Zanát, ő előszeretettel vicsorgott vagy harapott vagy botokkal védte meg magát. Annak ellenére, hogy nem tudott artikuláltan beszélni, gazdája  Edgi Genaba tudta fegyelmezni és hallgatott is rá.

Zana hat alaklommal esett teherbe (nem tudni,hogy hány férfitól). A gyermekek minden alkalommal élve születtek, bár az első kettő pár napos korában meghalt, mert Zana a hideg tóban fürdette őket. A másik négy (két fiú, két lány) megélte a felnőttkort Dzhanda, Khwit, Kodzanar, Gamassa. Őket más falubeliek nevelték fel és képesek voltak a későbbiekben beilleszkedni a társadalomba (külsőleg hasonlítottak csak az anyjukra).

Zana 1890-ben halt meg, csontjai, maradványai ismeretlen helyen nyugszanak.

Egyértelmű forrást nem tudok megnevezni, innen-onnan összeszedett fordítások eredménye lett eza kis "Zana összes". :)